Ha nőt vár, szépet, elérhetetlent,
távoli álmodott szellemet csupán,
ki az éj leplén lebeg fehéren,
kacéran ring, s tűnik éj után.
Nincs teste, se vére, s a formás kebel
hús-vér testtel nem érinthető.
Vágyik a misztikus szellemi létre,
hol szerelme várja, a nemlétező.
Hagyjátok lányok az ily dalnokot!
Szemetekben úgysem látja meg párját.
Magányos ő, álmaihoz szokott,
az ébren élők csak zavarnák álmát.
Így utazik két világ határán,
bolyongva, s furcsa dalokat dalol.
Messze horizontokon látja a lányt,
az imádott nőt, kit megálmodott.
12 hozzászólás
Csodálatos, varázslatos világba vittél a verseddel. Talán egy-egy pillanatra meg is tudom érteni a dalnokodat, amiért nem akar a valóságban ragadni. A másik pillanatban azonban már inkább sajnálom, mert a vágya sosem teljesülhet be. Nagyon jó vers, elgondolkodtató.
Kedves András!
Nagyon tetszett a versed! Tartalma igazán különleges ruhába öltöztetted.
Gratula! 🙂
Ildikó
András, régen jártam erre… érdemes volt itt megállnom 🙂
aLéb
Sok lány bedőlne ám ennek a dalnoknak 🙂
Álmodozni szép, ám veszélyes is lehet. Versed ezt szépen mondja el.
Hanga
hát igen …ilyen a dalnoksors, kedves Arany…
a dalnoké, de nem az enyém :))
köszönöm, Ildikó
köszönöm, aLéb
meglehet, kedves Hanga :))
Érdekes szempont. 🙂
Poppy
kösz, hogy ebnéztél, Poppy
Kedves András!
Az álmok néha csalókák, vagy talán sokszor is, ezt Te is tudod! S nem biztos, hogy a szépben rejlik a legszebb és legjobb. Ám ez nem befolyásolja azt, hogy ismét egy – számomra kissé más, de – nagyon szép gondolatsort olvashattam.
Gratulálok!
üdv.:
hamupipő
köszönöm, kedves Hamupipő