Vérben vöröslő sötét ég alja
éjszaka öléből új napot igér,
merész derengés serkenti a hajnalt
gyötrő félelem az éjjel mállik szét.
Álmosan őrködő kertek csendjében,
míg pihegő lomb közt hangtalanul jár,
éji mámort űzni csillogó harmat
virágszírmokon kéjitalt kínál.
Sáppadt ég ölében fénysugarak közt felizzik a Nap,
álomból kelő kába lét a fénytől új értelmet kap.
Ébredő madár pitymallattal fürdik,
örömtrillája lélekharang,
nyújtózó faágról rigó füttye röppen,
felel egy bokorból rá egy csacska hang.
Ezer színben játszik fényével a reggel,
hangja dicsérő szózatot kiált,
jót napot dédelget lelkében az ember,
hittel, hogy mától jobb lesz a világ!
3 hozzászólás
Kedves Virágének!
Nagyon szépen írtad le a hajnal győzelmét az éjszaka fölött, ami azt gondolom többet is jelent a versedben. Talán az élet győzelmét a halál fölött, a fény győzelmét a sötétéség fölött, a jó győzelmét a rossz fölött. Szinte megdobban az ember szíve, amikor olvassa a sorokat, és ahogy egyre jobban kiterjednek az élet hangjai.
Kedves Katalin!
A hajnal mindig győz az éjszaka fölött! Szépen végigvezetted ezt a gondolatot:)
Üdv: Borostyán
Kedves Katalinvirág!
Nagyon szép gondoltokat kötöttél csokorba, bennem olyan gondolaokat ébresztett, hogy te is nagyon szereted a természetet. Versedben csodálatosan szép gondolatokat fogalmaztál meg. Élvezettel ovlastam.
Szeretettel: Kata