Játszok neked egy dallamot
Messziről meg kell hallanod
Hogy ver a szívem ütemre
Mintha csak neked üzenne
A tegnapokból ez maradt
Lelkem húrja már elszakadt
Nincsenek bennem dallamok
Szólnak helyettem angyalok
Földöntúli fénnyel égnek
Amit én nem is remélek
Csak visszanézek magamhoz
Sok régi emlék haza hoz
Sötétből magához ölel
A valóság, olyan közel
Megszámolom a sarkokat
És figyelem az arcodat
Hol rejtőzködik a mosoly?
Miért vagy mindig oly komoly?
Homlokod felhők borítják
Szemed sarkába fordítják
A könnyet, amely most könnyen
Kicsordul, s áztatja a vállam
Felhők között rád találtam
Szélként simulok hajadba
Ne hagyj sohase magamra!
Kezedben szól hárfám húrja
A csókjaid érzem újra
Meg újra, halld az énekem!
Tudd, nélküled nem létezem
Hogy bennem lüktet a véred
Hogy a szó üres ígéret
Játszok neked egy dallamot
Messziről meg kell hallanod
Hogy ver a szívem ütemre
Mintha csak neked üzenne
…
2006-06-18
8 hozzászólás
Nagyon szép, és bár több éruelem húzódik meg benne, az összhatás számomra mégis békés.
szia
Szia Sanna!
Az érzelmek kavalkádja …
Valóban kavarognak bennem az érzések.
Köszönöm figyelmed.
Üdv. Éva
Nagyon szép, kellemes olvasni. Nekem az utolsó rész tetszett. Nem tudom miért, de megfogott. Gratulálok hozzá!
Kedves Mishu!
Valami hatott a gondolatokon keresztül az érzéseidre.
Köszönöm figyelmed. Örülök, hogy meglátogattál:)))
Üdv.Éva
Olyan mint az élet, Színes, Sokrétegű, Fantasztikus Kaland. Köszönöm az élményt.
Szia Erika!
Örülök, hogy ilyen módon hatott rád a versem:)))
Köszönöm elismerésed.
Üdv.Éva
“Játszok neked egy dallamot
Messziről meg kell hallanod
Hogy ver a szívem ütemre
Mintha csak neked üzenne”
Ez a legjobb része, pont olyan dalszerű, mint a szívek ritmusa, amiről szól!
Egészében véve is tetszik
Üdv
Zsázsa
Szia Zsázsa!
Örülök, hogy ezt a részt emelted ki:))
Köszönöm figyelmed.
Üdv.Éva