Halálvágy (rock dalszöveg)

Elképzeltem a menyországot, éreztem már a poklot,
Sajgó életem lassan feladnám, átlépnék egy pontot,
A halál fekete bársony szárnya fonjon engem körbe,
S legyen otthonom ezentúl a végtelen nyugalom földje.

A sűrű éjben széttört szívvel, de kristálytiszta aggyal
Hívlak Téged minden erőmmel, jöjj értem Fekete Angyal,
Türelmem elfogy, karom fárad, várni is alig bírok,
Érzem, ha nem jössz még az éjjel, elemésztenek a kínok.

Hideg az éjjel, süvít a szél, megfagy minden könnyem,
Vágyom én már rég a halálra, de tudom, hogy nem jön könnyen,
Nem érdekel már engem senki, ne tartsatok hát vissza,
Az idő is eltűnt, távolság sincsen, így lesz minden tiszta.

Érzem, hogy még lüktet a szívem, de lassul bennem minden,
Erőm tudom, hogy lassan elhagy, de félelem már nincsen,
A könnyeim a szívemre fagytak, s elvitte őket egy álom,
Hát eljött végre a Fekete Angyal, aki üdvözöl a Túlvilágon.

Refrén:

Jöjj már, a szívem összetörve,
Jöjj már, senki ne gyötörje,
Kapj fel, s dobj hát a magasba,
A keserűség szívemet ne marja…

Gyere el, rád bízom a sorsom,
Gyere el, vigyél át a ponton,
Tudod jól, én mindent megtettem,
De az életem most már eleresztem!