Egy mosoly mögött

Ez a történet egy fiúról szóla,
kinek a szeretetét más csak elszórja.
Gombos Áron – barátainak csak Gombi,
Tegnap még úgy nézett ki, mint valami zombi.
Akkor még úgy harapott, mint egy bulldog,
De ma már tökéletesen boldog.
A dolog emígy kezdődött:
Anna, a lány akivel annyit vesződött,
egy napon végre figyelemre méltatta,
de aztán rögtön le is koptatta.
Ez még egy dolog, gondolta Gombi,
Biztos meg fogja magát majd gondolni.
Igen ám, de jött aztán a kedd,
S a fiúnak sikere csak nem lett.
Kudarc követte az összes próbáját,
Minden alkalommal jól elhúzták a nótáját.
Mikor haza ment, szó nélkül a szobájába zárkózott,
Így hát senki sem tudta, miért lett ilyen zárkózott.
Magánvárában trónolva sokat töprengett,
Evés híján gyomra egészen törpe lett.
Este nyolckor a hasa éktelenül berengett,
Többet akkor ezért nem merengett.
Épp a folyosón ment a konyhába,
Mikor egy gondolat nyilalt agyába.
Ezt nem bírom már tovább ennél!
Ekkor mögötte anyja megszólalt: – Tovább mennél?
Ezaz, gondolta Áron,
tovább kell lépni, minden áron!
Ez persze szép és jó, ha meg tyű,
De kivitelezni már nem olyan egyszerű.
Elfelejteni valakit, akit annyira szeretünk?
Emberek, ez nem megy egy csapásra, nem nekünk.
Ez pont olyan, mint a kés…
Na de ez már olyan klisés!
Hagyjuk a szólásokat, mondásokat,
Azokkal soha senki se mondá sokat!
Maradjunk a történetnél, érdemes,
Áron ötlete mindig értelmes.
Minek annyi mindent elszenvedni,
Ha a dolgot nem lehet megmenteni?
Máris vág az agya, mint a borotva,
Anna képe pedig mintha el lenne orozva,
Nem fogja többé bántani,
Öröm helyett bánatba rántani.
Nincs rá szükség, hogy tárgyaljunk magasabb erőkkel,
Nem olyan nehéz a dolog. Csak akaraterő kell.
Olvasott, zenét hallgatott, leckét csinált,
A lényeg, hogy mindig másra koncentrált.
Ha a lány – kinek nevére már nem is emlékszik – eszébe jutna,
Gyorsan valamihez lát, hisz figyelmét irányítani csak egy dologra tudja.
Na ne gondoljuk, nem ment olyan könnyen, ahogyan elképzelte,
De hatásos volt, s önnön dicsőségét ekképp zengte:

– Nehéz megérteni, hogy egy mosoly mögött esetenként mennyi munka,
mennyi erőfeszítés lapul meg szótlanul, láthatatlanul számunkra.
De mégis megéri, mert legalább versenyben marad az ember,
Az Élet nagy versenyében a dobogón lesz, nem a veremben.

Ezt persze büszkén mondta, mert célját elérte,
És életében később ez vált egyik fő előnyére.
De ne szaladjunk előre, maradjunk csak a jelenben,
És írjuk le, mi volt a tanulság ebben a jelenetben!
Ha valami bánt minket, ne hagyjuk, hogy lerántson!
Túl rövid ahhoz az élet! Küzdjünk! Legyen minden nap Karácsony!
Ne legyünk csacsik, ne hordjunk mindig málhát!
Élvezzük ki a napokat néha, mint medve a málnát!
A tanulság ennyi. Kevés, de fontos.
Kezdjed alkalmazni te is. Igen, pont most!