A Sárkány haragja

Helyszín: a Pindoszi hegyek lába

Szereplők: Ládon
Herkules
Aitra
Diana
Kronosz
Léthé
Partunusz
Cseléd
Kancellár

Nép

1. felvonás

Kronosz: (felhők között ülve meséli el, mit látott)
Aigeszt halála megrázta ifjú feleségét, és népét. Aitra nem ment újra férjhez, népe nagy megkönnyebbülésére, egyedül uralkodott tovább…
Akkoriban találtak egy tyúktojás alakú hatalmas tojást. A nép nem tudott mit kezdeni a tojással, és egyikük hirtelenjövő ötletére, Aitra elé vitték, hogy mi legyen a sorsa. Aitra, akit az emberek csak úgy neveztek, a „Fényességes”. Rögtön egy gyönyörű aranyból készült szobát rendeztetett be a hatalmas tojásnak.
Teltek múltak a napok, egyszer csak megrepedt a tojás, és egy kis sárkány bébi dugta ki fejét a kis résen. Aitra rögtön nevet is adott neki, Ládonnak nevezte. Ládon egyre csak nőtt, és nőtőn nőtt, míg elérkezett a harmadik születés napja, mikor is hatalmas ünnepséget rendeztek a tiszteletére, ahol ott volt az egész Város. Az ünnepség után Ládon elindult szokásos délutáni sétájára, amikor is találkozott Létével, a felejtés istennőjével…

2. felvonás

Ládon: (sétál az erdőben, közben énekelget)
Sziasztok madárkák!
Mókus asszonyság!
Hát az ifjak merre járnak?
Télire az eleség megvan-e már?
Helye-huja, kis napocska…

Léthé: (a fák mögül halkan)
Lám-lám, csak nem Ládon az,
Ki erre sétál?
Otthonától ilyen messze kószál.
Talán itt az alkalom,
Hogy bosszúmat beteljesítse.
(előugrik, a fák árnyékából)
Jó napot, csak nem az ifjú Ládonhoz van szerencsém?

Ládon: (halkan félénken válaszol)
De én volnék, hacsak nem valaki mást keres.

Léthé: Minő nagy szerencse, már rég óta önt keresem.

Ládon: Engem, miért?
Tán tud valamit, amit én nem?

Léthé: Természetesen felséges uram…

Ládon: Mért szólít engem uramnak, hiszen még nem is ismer.

Léthé: Felségedet már várják a szülei haza…

Ládon: De, hisz nekem itt az otthonom, innen csak pár mérföldnyire.

Léthé: Téved Felséged.
Még kicsiny tojás korában elraboltatták önt az emberek, hogy megvédje városukat a támadóktól.

Ládon: És ezzel mi a baj?

Léthé: Látom, nem érti uram, hogy mért kell haza jönnie.
Felséged apja, a király haldoklik, és utoljára még látni szeretné egyetlen fiát, hogy a helyét elfoglalja a trónon, és az embereket legyőzze.

Ládon: Még egy kérdésemre válaszoljék…

Léthé: Mi lenne az Felséges uram?

Ládon: Mért kéne az embereket elpusztítanom?

Léthé: Ezt én sajnos nem tudom,
Én csak hallottam a király óhaját.

Ládon: Köszönöm őszinteségedet,
Most már hiszek neked,
Kérlek, vezess atyám elé.
(Léthé hirtelen egy zsákot húz Ládonra, és elindulnak Léthé palotájába)

Aitra: (este a szobája erkélyén)
Kedves Cselédem, tán láttad-e már visszajönni kedves Ládont?

Cseléd: Nem kedves asszonyom, még nem tért vissza délutáni sétájából.

Aitra: Kérem, szólna a Tábornoknak, hogy nézzen utána, kedves Ládonom honlétéről.

Cseléd: Parancsára asszonyom, most távozok. Engedelmével.
(a Cseléd elhagyta a szobát)

(néhány óra eltelte után megjelent a Tábornok)

Aitra: (aggodva)
Kedves Tábornokom, mond, hogy megtaláltátok, az én kedves Ládonomat…

Tábornok: (meghajol)
Kedves Királyném, sajnálattal kell közölnöm, hogy az egész erdőt átkutattuk, és csak ezt a papírt találtuk, egy fára tűzve.
(átadja a papírt)

Aitra: (hangosan elkezdi olvasni)
Ládont elvittem egy biztonságos helyre, ahol senki nem fogja megtalálni. Ezt a helyet ne is keressétek, még az istenek sem tudják, hogy hol van. Ezen túl, olyan nevelésben részesül, ahol megtanulhatja, hogy hogyan lehet sárkány, emberek nélkül.

Tábornok: Felséged ne csüggedjen, már elindítottam a szervezést, hogy Ládont megkeressék.

Aitra: Köszönöm Tábornok!
Kérem, most hadgyom magamra.
(a Tábornok távozik, Aitra egyedül marad)

3. felvonás

(elsötétül minden, csak Kronosz látszódik)
Kronosz: Léthé, a felejtés istennője, még azon az éjszakán felejtést küldött a város apraja-nagyjára.
Évek teltek el, mire Ládont újra lehetett látni az égen. Hatalmasra cseperedett, és tüzet okádott. Léthé elhitette vele, hogy az emberek gonoszak, és el kell pusztítania. Az emberek Aitrához fordultak, aki pénzjutalmat ígért, annak, aki megállítja Ládont. Sokan próbálkoztak, de csak egy embernek sikerülhet…

Kancellár: (feláll az emelvényre, körülötte a nép)
Ezúton kihirdettetik.
Hogy aki elhozza nékünk Herkulest,
A nagy Zeusz isten fiát, hogy
A Sárkánnyal végezzen,
A pénzjutalom mellé, a Fényességes fele birodalmát kapja.
Hiszen minden legény elfogyott a Városban.
Herkules az utolsó reményünk…
(távozik)

Nép: (a közönség felé fordulva)
Bárcsak lenne egy bátor legény,
Ki elhozná nekünk Herkulest,
Zeusz isten egyetlen halandó fiát.
Bárcsak lenne valaki…

Partunusz: (feláll a dobogóra)
Emberek! Figyeljetek!
Majd én elhozom nektek Herkulest.
(elindul a tengeren, hogy megkeresse Herkulest, hogy magával vigye Városába. Pár hét, és megtalálja Herkulest, akit magával visz. Aitra elé vonulnak)

Kancellár: Fényességed!
Partunusz kér bebocsátást,
azt állítja, hogy elhozta Herkulest!

Aitra: Engedd be, hiszen ő a mi Városunk megmentője.

(Partunusz, és Herkules bemennek, és meghajolnak)
Partunusz; Herkules: Fényességed!

Aitra: Álljatok fel, hiszen ti mentitek meg a Városomat,
A Sárkány haragjától.

Herkules: Szabad tudnom, hogy ki is ez a Sárkány?

Aitra: Nem tudjuk, ezelőtt még soha nem járt itt.

Herkules: Azt meg tudja-e mondani Fényességed, hogy hol lelhető föl ez a sárkány?

Aitra: Valahonnan a hegyek közül jöhet, mikor a Városunkat pusztítja.

Herkules: (kezet csókol Aitrának)
Már indulok is, estére itt leszek.

Partunusz: Várj én is veled, megyek
(Partunusz, és Herkules távoznak)

Herkules: (sétál a rengetegben, egyszer csak előugrik Léthé, öregasszonynak álcázva magát)
Üdvözletem Öreganyám!
Meg tudná nekem mondani, hogy hol találhatok, egy bizonyos Sárkányt?

Léthé: Sajnálom de, ezt nem tudom neked megmondani, de megmutathatom, hogy ki vagyok valójában.
(hirtelen visszaváltozik)

Herkules: Léthé!

Léthé: (felejtést küld Herkulesre, és fokságba ejti)
Na most aztán beteljesedik az akaratom.

Diana: Szerbusz Léthé!
Látom foglyul ejtetted, Herkulest.

Léthé: Diana!
Mit keresel itt?

Diana: Herkulest, hogy megszabadítsam az átkodtól.

Léthé: Azt már nem, már majdnem véghez vittem a tervemet.

Diana: (csókot küld Léthé felé. Léthé megdermed)
Jöjj kedves Herkules, homlokod had simítsam ajkammal, emlékeidet had hozzam vissza.

Herkules: (magához tér)
Köszönöm, kedves Diana, de most meg kell keresnem a Sárkányt, amiért ide jöttem.

Diana: Hagyd csak Ládont, én már rendbe hoztam mindent.
Most menny vissza a városba, hiszen téged ünnepelnek.

Herkules: Ki az a Ládon?

Diana: Ládon még kiskorába került Aitrához, és 3 éves koráig nevelte…
Hol hagytad az útitársadat?

Herkules: Partunuszt kint hagytam az erdő szélén, nehogy bajba kerüljön, és még őt is meg keljen mentenem.

Diana: Most pedig menny, és vegyél részt Niké ünnepségén.

Herkules: Úgy lesz. Köszönök neked mindent.

Diana: Szívesen.
(függöny le)

Vége