A kis szegény Magyarország,
Az én óriási hazám.
Mostanra elvesztette nagyságát
Az ország, s a magyarság.
Talán jobb lett volna keleten maradni?
Kínaiakkal háborúzni?
Elvesztettük, elmenekültünk,
S idáig eljöttünk.
Verecke, oh, Verecke hágója,
Ki átengedett minket.
Lehet talán, hogy jobb,
Ha meg sem teszed.
Verecke. Nem emlékszik
A magyar nép,
Pedig te nagy Verecke,
Óriásit cselekedtél.
Árpád. Ki is vagy te?
Géza, honnan jöttél?
Ki ismer titeket?
Aki ismeri a történelmet.
Na és Vazul?
Állam- és egyházalapító?
Na és a kemény törvényekhez
Tartozik talán Szent László?
Könyves Kálmán mért volt Könyves?
Szent István mikor halt meg?
Mi az az Aranybulla?
II. András. Hát ki volt az?
Ki a második államalapító?
Ősmagyar a mostani magyar?
Ki volt az utolsó árpád-házi?
S ki volt az első Anjou-kori?
Mátyás király miről híres?
Igazságról, mi nem is biztos?
Mikor volt a mohácsi vész?
A király ki volt akkor épp?
Mikor szakadt két részre
A nagy Magyarország?
Mikor vették észre,
Hogy már van három része?
Eger valóban erős volt?
Zrínyi Miklósnak volt köze Ilonához?
A Habsburg uralom vajon
A töröknél jobb volt?
Ki volt Mária Terézia,
Miért lány a magyar király?
II. József miért kalapos?
S miről híres Széchenyi István?
Mit csinált Kossuth,
Petőfi és az ifjú sereg?
Miért volt forradalom,
Mit akart a tömeg?
Hogy lett a forradalomból szabadságharc?
Ki volt a bressai hiéna?
Miért végezték ki Aradon
A tizenhárom vértanúnkat?
Ki volt Ferenc Ferdinánd?
Hogy kezdődött a világháború?
A magyar nép hova állt,
S miért épp oda?
Az osztrákok miatt!
Az osztrákok rángattak!
Vesztést hozott a sors,
Az elszakadás gyors.
Mindezek után visszajöttek volna,
De mind sikertelenül.
Román támadások,
A nyugat nem foglalkozott velünk.
A nagyból kicsi lett,
Hibáztatnak minket.
Pedig, ej, ezer évvel ezelőtt,
Hírünk mily messzire szállt.
A világháborúért az osztrák,
S a német a felelős.
Mégis megbocsájt
Mindenkinek a magyar nép.
Hát kérdem én,
Hol van a nagy Magyarország?
Nagynak kell lenni,
Hogy te hír, te messze szállj?
Egykoron a magyar nép
Nagy volt, óriás.
Mostanra meg a nyelv
Mi égen, földön más.
A nyelv, amit tanulnak,
Nehezen csak tudnak.
A magyar nyelv, amit
Nem tud megtanulni bárki.
Mily nehéz ez a nyelv.
Mi meg tudunk tanulni bármit,
De alig van olyan,
Ki remekül mondja ki ezt is.
Mi nekünk is nehéz,
Olykor a beszéd.
S mindezzel nem büszkélkedik
A kis magyar nép.
Nem is kell,
Belássa azt a francia, s a német.
Dicséri a magyart,
S az örül valaminek.
Örül, hogy híres,
De nem tud még sok mindent.
Híresebb is lehetne,
De valami akadályozza benne.
Akadályozza a népet saját maga.
Nem engedi lépni előre.
Akadályozza a magyar a magyart.
S szívtelenül mindenki meghúzza a radart.
Az élet már más, mint régen.
Bűnözések sorozata,
Tönkre tesz minket,
S csak nézzük, várva valamire.
A diák többé nem tanul,
Rengetegen nem dolgoznak.
A magyarok alul
Nem szólhatnak.
Hol van a régi Magyarország?
Hol van a benne lévő boldogság?
Kell e nekünk nagynak lenni?
Hagyjuk magunkat elveszni?
Kell-e a régi ország?
Ahhoz, hogy nagyok legyünk,
Elég az is,
Ha meg lesz az Istenünk.
Hitetlen, pogány emberek!
Remények? Mind elvesztek!
De mégis, ki remél,
Meg lesz az eredmény.
Te kis ország,
Ki szívemben nagy!
Kettőt kérek tőled,
Egy, el ne hagyj!
Ne hagyd el a szívemet,
Fertőzd meg az eszemet.
A másik szeress mindenkit,
S meg lesz minden hit.