Az élet rövid, de mégis harcolnod kell,
De az összes csatádat nem nyerheted meg!
Mert mindig lesz olyan, aki túl irigy rád,
És mások előtt a sárga földig aláz.
Most mi legyen? Kérded mérgesen magadtól?
Miközben majd megfulladsz a haragtól?
S bár tudod, hogy közületek te vagy a jobb,
De a harcot már az elején feladod.
Jól is teszed, mert ellene sose nyerhetsz,
Mindig is te maradsz az örök vesztes.
S majd ha a barátai is tovább állnak,
Nem marad a szívében más, csak bánat.