Valahol egy pincében lakom,
magam vagyok nagyon,
fölöttem lakik a családos nép; tudom.
Nem zavar,kicsinyke,egyke szobám is elég
nem unom,víg Négyes zár körbe folyton,
s magába még Kettő; Fent a plafon,melyet eléri
a karom,lent a padló,ahol mászkálok a lábamon.
Hidd hát el, jó itt nekem; mondom…
Még ha nem is száll el minden gondom,
jut időm, s van módom (határozatlan)
határozatot hoznom; Valahol egy pincében tudom,
hogy (mégis) az Egyetlen végtelenben lakom.