Néha elpattan egy húr a gitáron.
Néha karom kérdőn kitárom
és könnyes szemmel kiáltok,
kérdem: -Mit is várok?
Hogy éljen egy álom,
mert éget a láng most,
de csak egy helyben állok
és semmit sem bánok.
A szívem jégre váltott
z Álom béli bálon
én nem jártam táncot,
mert tudtam, hogy álom.
Néha elpattan egy húr a gitáron.
Néha magamra nem vigyázom,
fájó szívvel-lélekkel kivárom,
talán megértem mit látok?
Hogy létezik egy álom,
melyre régóta vágyom,
de csak egy helyben állok
és már mindent bánok.
2 hozzászólás
Vannak olyan pillanatok, amikor az élet ólomsúllyal nehezedik ránk, és úgy érezzük, mindent megbántunk, és álmunk elérhetetlen.
Szerencsére ebből az állapotból ki lehet lábalni, és tovább küzdeni.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Sajnos olykor valakinek csak ebből áll az élet, elindul felfelé majd visszahullik, még mélyebre.
Kamilla