A rózsa

Paracelsushoz egy ember érkezett
De Ő most sem tévedett.
Az idegen bizonyosságot akart
S ostobaságokat hadart.

Hogy a rózsa elpusztítható
Hogy a mesterség igazolható
S az ő hite csak akkor lesz nagy
Ha újjáteremti a rózsát, amaz.

„Próbálj nekem hinni:
Nem létezik a semmi,
A rózsát elpusztítani nem lehet.
Kérésed teljesítni felesleges.”

De az idegen tovább remélve
A mester tudományát kérte:
„Pusztítsd a rózsát, s teremtsd újra
Hogy túljussak a hiten túlra.”

„Most is paradicsomban vagyunk
Minden, és Isten is vagyunk.
Nem pusztítható el a rózsa:
Ne feledkezz meg róla.”

„Mi létezik, mind örök,
Isten akaratából örök.
Istenben ázik minden
Kívüle létező nincsen”

Az idegen sietve távozott
S Paracelsus átváltoztatott:
A hamuvá lett rózsáját,
Örök szépségű virággá.