Az oltalmazó csöndben
Ülök előtted
Rád nézek, keresem
Két kezedet.
Simogatlak szótlan
Örök időtlen
Hívó öledben
Megbúvok én.
Szemedbe nézek
Őrzöm a lényed
Látom az arcod
Szép sugarát.
Ringat a tested
Égi szerelmed
Égek a vágytól
Vágyom a szád.
Kaptam egy percet
Múló kegyelmet
Eseng a szívem
Gyötör a vád.
Te vagy a párom
Égi virágom
Te vagy az asszony
Én hitvesem.
Maradj meg kérlek,
Mindig ilyennek
S halálom napján
Szólj kedvesen.
Mond hogy az élet
Az örökös végzet
Mindig mindenben
Utat talál.
Mond, hogy ne féljek
Mert örök az élet
Mond, hogy a halál
Nem is halál.
3 hozzászólás
hű de jó
remek a ritmusa nagyon tetszik
a címen viszont lenne mit javítani 😉
Szia Gergő:) Nagyon tetszik ez a vers:) lehet hogy én is más címet adtam volna a versnek, de így is nagyon jó:) gratulálok, Üdv: Dia:P
Szia szergely!
Örülök, hogy elolvastam, mert fantasztikus! Tartalmas mondanivaló, fergeteges ritmus, fülbemászó dallam!
Gratula! (Bocsi, a mondd így jó. -dd-vel)
Üdv: Kankalin