Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Mert ismét félelemtől remeg a szívem.
Elveszek az élet csörtetésében,
Vigasztalj meg, mint akkor régesrégen.
Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Te vezettél át a nehéz éveken,
A Te erőd adott plusz erőt nekem,
Hogy túlessek a fájó műtéteken.
Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Muszáj most újra és újra éreznem,
Azt a napot mikor szerelmes lettem,
Azt, hogy mennyire örültetek nekem.
Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Mert a mély gyász megremegteti szívem.
Apám a halott, kiért ketten sírunk,
Halálával mai napig nem bírunk.
Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Mert bizony nem régen úgy megrettentem.
De volt erőd a rút kórt legyőzni,
És velünk még boldogan elidőzni.
Anyám! Hagy tegyem két kezedbe kezem,
Mert talán lágy tenyeredből megérzem,
Milyen is az az anyai érzelem,
Mert nekem sohasem lehet gyermekem.
Sajnos a kór ismét elhatalmasodott Édesanyámon. 2005 szeptemberében meghalt.
9 hozzászólás
Sajnálom édesanyádat. Nagyon szomorú… Az édesanyai szeretetet semmi más nem pótolja.
Bizony!:(
A mai napig nem hevertem ki a halálát. Apámét sem, ő már 17 éve halott, hát még anyumét:((
Kedves Letícia! Átérzem érzéseidet. Én is volta hasonló helyzetben. Nagyon tetszett szomorú, ám nagyon szép versed. Üdv.: Túri Imre
Az írás segíti feldolgozni a feldologzhatatlant.
Triplán szomorú vers. Édesanyád, Apukád és Tenmagad miatt is. Mélyen átérzem. Poppy
Köszönöm, hogy elolvastad, és átérezted!
Leticia
Kedves Leticia nagyon elszomorított gyönyörű versed. Egy szóval tudom csak kifejezni. TRAGÉDIA
Gratulálok csodálatos versedhez.
Kedves Leticia!
Azt hiszem, nagyon is tudom, miről szól ez a vers. Sajnos átérzem a sorok mögötti kínokat. Én is elveszítettem valakit, és őt is a "kór" vette el tőlünk. Nem tudom azt "mondani", hogy gratulálok,(bárcsak ne születnének ilyen versek) mindössze annyit, hogy tiszteletre méltó, ha valaki mérhetetlen fájdalmát ilyen értékes eszközzel (mint a költészet) és könnyfakasztó módon osztja meg a világgal. Sok-sok kitartást kívánok!
Kedves Estelle!
Tudod, hisz a vers végén olvashatod, Anyu már negyedik éve nincs közöttünk, de még a mai napon, ha valami nagy bajom van, megyek a telefonhoz, hogy felhívjam. Azt hiszem örökké fog hiányozni.