Nem szeretsz,
és nem is fogsz soha.
Már beletörődtem,
mégis hiányzol,
s nincs ki téged pótolhatna.
Biztos lesz más,
talán ezerszer jobb nálad,
mégsem szeretem őt,
úgy mint téged, soha!
Éjt nappallá téve rád gondolok,
csak te jársz az eszemben.
Mindent, mit csinálok,
veled együtt teszem.
Tudom, hogy idegesít,
ha a közeledben vagyok.
Félsz tőlem, rettegsz,
vajon mit gondolhatok?
Neked mi jár a fejedben?
Ugyan mit gondolsz rólam?
Szeretsz, gyűlölsz,
Vagy egyik sem?
Valószínűleg nem játszok
túl nagy szerepet életedben!
Csak egy kicsit próbálj szeretni,
legalább mint barátot!
És ne utasíts el,
mert már nem bírom a hiányod!
3 hozzászólás
Szép, vágyakozó vers. Gratulálok hozzá!
Ez igen kedves Goowyka! Minden benne van! Ha ebből nem ért a szeretett, akkor semmiből sem. Szép, nagyon szép ez a vers! Gratulálok hozzá én is!
Sárga Rózsa! (Zoé.)
Szia! Aranyos vers. Irodalmilag kicsit gyenge lábakon áll, néhol közhelyes, de átérződik,hogy nagyon szeretsz Te valakit. És ez jó. A vers alaplényege hogy más is érezni udja azt,amit Te érzel.
Az utolsü négy sor tetszett versileg is.
Üdv, goodwill