Bár én nem, a gondolataim szabadok,
Gondolatban veled szárnyalok.
Átrepülve a nagy világot melletted ébredek
S nincs semmi mi visszatérésre késztethet.
Milyen csodás érzés ajkaink első találkozása
Testünk két lényből eggyé forrása.
Mikor együtt a nap végén nyugodtan alhatunk,
Hisz tudjuk, az új nap eljön, s mi is egymásé maradunk.
Sokat várva rá, megkaptuk a jutalmat
Te engem, én téged mint napfényben a harmat
Ragyognak szemeim, hisz tudom ez az enyém,
Hogy elvegye valaki nincs rá semmi esély.
Szabadulni akarok, gondolatommal cserélni,
Átrepülve a nagy világot melletted ébredni!
Hogy visszatérnem soha ne kelljen,
Karjaidban találjon megnyugvást lelkem.
Ragyogó szemeimből könnycseppek folynak
Nem lehetek a tiéd se ma, se holnap.
Mert én nem, csak gondolataim szabadok,
Gondolatban örökké veled szárnyalok.
2 hozzászólás
Kedves Destin!
Csodálatos érzések egy gyönyörű versben.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm József!
("sajnos" a saját érzéseim)