Üveghatás

Születésem célzott és pontos. Rendeltetésem: ajándék. Visszaható, szálas formában fotóriporter és mellékállásban pszichológus vagyok. Kapcsolataim adottak, akár rímben, akár nem. Az önmegvalósítás egy újonnan létrehozott formáját követem. Római katolikusnak tartom magam, de vallásfüggetlennek dokumentáltak. Anyám nincs. Rokonok csak messze. Apám szült és nevelt. Jelenleg levél- és emlékirat-elemzéssel foglalkozom.

Nem hiszek az érzelmeknek, mert nincsenek. Ez az egész hókusz-pókusz csupán gasztronómia elvegyítve az eljövendő kor elektromos vívmányaival. Barna papírba csomagolt, keserű szaloncukor. Nekiesik az ember, aztán meg minden van, mint karácsonykor, csak lényeg nincs. A nagy szembeszülések után megszűnik a kíváncsiság, a vágy, az igény, a hiányérzet, és csak egy üres kartondoboz marad az ágy mellett, amit hűvösebb éjszakákon ösztönből lehet ölelgetni, majd miután nem csókol vissza, cafatokká rugdosni a küszöbig, és két suhintással kitessékelni a frissen hullott, szűz hóra, hogy még a következő évben is pofámhoz vágjanak az odafagyott darabjai.

A számok egyre csak gyűlnek, és már nem sok maradt az abrakadabrából a süvegem körül. Felgöngyölten porosodok a légvesztett vigyorban, és csúszok le a lépcsőn otthonról a földszintre. Most nagyjából olyan érzés van a mellkasomban, mint hosszú olvasás után a szemem táján: minden oldalról nyom valami. Egy vitorlás hajó. Megfenekletten. Szélcsendben. A sivatag kellős közepén. Túlságosan is távol mindentől. Hát így múltam el újra, míg a bekötő út mentén türelmetlenül tömtem magamba a száraz, szürke port, és egyszerűen elfelejtettem egy dimenziót. A bögre ismét kiürült. Megszomjaztam. Előkaptam egy <i>Step</i>et az íróasztal alól, kikevertem és elkezdtem verni – milyen sok levél hullhat le egy glória karimájáról egyszerre?

Arra már nem is merek gondolni, hogy még a könnyeknek is lehet felügyelete. Végig ott áll melletted katonásan, te meg bénázva új tönkre próbálod ragasztani a nyavalyás cserjédet, hogy el ne fújja a szél. Csakhogy itt már nem próbálni kell, hanem játszani. Vicces, hogy ebben a helyzetben is a bohóc tartja a jogart, és még el is ismerik érte. Hisznek neki, és megértik… vagy nem!

A ruhámba már végig körbekalapáltam a szögeket, most már illene itt maradnom… benned.