Hej, mekkora nagy folyam ez az élet!
Összegyüjt ért, patakot, folyót,
benne áramló sikert, lemondást,
örömet, bánatot s más hordalékot.
A forrásnál még mindenre van esély,
később dől el melyikből lesz több, vagy kevés.
Nagy kérdés: Tudsz-e itt jó révész lenni?
Képes vagy-e az áramlást befolyásolni?
Az örvényekkel szemben sikeres leszel-e,
sorsod hajóját kormányozni tudod-e?
Hömpölyögni az árral, elhagyni magad
nem érdemes.
Erősnek kell lenni, irányt tartani,
életed folyamán élni
így értelmes.
S ha mindezeket megtetted és uralkodsz
a helyzeten, nem a folyó te feletted,
akkor mondhatod: a küzdelemnek
értelme, gyümölcse a szép élet volt.
Aztán idők multán a folyam lecsendesedik,
kissé szétterül,
dologi, érzelmi kincseiddel együtt
a tengerbe merűl
s csendben a küzdelmed véget ér,
tetted eredményeként nem érdemtelenűl.
6 hozzászólás
Milyen szép gondolatmenet, tetszik ahogy elviszed a tengerig.
Kedves Scherika! Köszönöm értékelésedet. Üdv.: Túri Imre
Gyönyörű íve van a versnek! Gratulálok hozzá.
Köszönöm, Leticia. Üdv.: Túri I.
Nagyon szép gondolatok, és elmélkedés, de stilisztikailag formáld egy kicsit!
De ismétlem magam, tetszett, és szép élményt adott!
Üdvi: d.p.
Kedves Dinipapa!
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet. Osztom igazadat magam felé, amikor azt mondod, hogy jobban kellett volna formálnom. De tudod úgy van az, hogy egyszercsak kijön az emberből és úgy hagyja olykor a pőre valóságában. Nos, ez így történt.
Köszönöm véleményedet. Üdv.: T.I.