Elmúlik minden hajnal,
Elmegy, ki engem vígasztal.
Beszűkül bús nagy világom,
Sebeimet sem találom.
Legalább sebeimre nézhetnék,
Velük is Rád emlékeznék,
Éles késeid nyoma bennem,
Szülne édes kellemetlent.
Kiáltok még egy utolsót,
Kiáltok neked egy szót.
Tudom hallod a hangom,
De nem szólsz édes hangodon.
Suttogok neked, becézlek,
Mint harmat a virágzó rétet
Érintenélek, mint fát a kéreg,
Mint esőcseppek Téged.
Karjaimba tartanálak,
Mint zsákmányát a vadállat,
Mint anyja csecsemőjét,
Ringatnálak én örökké.
Betakarnálak. Fáznék veled.
Meggyújtanám a tüzeket.
Virrasztanék fölötted szépen,
Mint pásztorok, azon az éjen.
Fürdetnélek, mosdatnálak,
Szappannal mosnám a hátad.
Némán, reménytelenül várnék,
Veled együtt sírdogálnék.
9 hozzászólás
Szép vers. Jók a rímek.
Csak egy tanács: Ha a szótagszámokra jobban figyelnél jobb lenne a ritmusa.
Nem bántás, csak tanács:)
Amúgy tetszett. Grat.: Barna
Szia, köszi, hogy írtál. Légyszi írd meg, hogy szerinted melyik versszakban nem stimmel a szótagszám, hogy esetleg ki tudjam javítani.
Üdv: Gergő
Szia Gergő!
Nagyon szép érzéseket fogalmaztál meg, de légyszi, ne reménytelenül várd 🙂 Persze, tudom, olykor könnyű ezt mondani… tudom én, hogy így van 🙂
Üdv: barackvirág
Szívesen olvaslak. Barackvirággal egyetértek.
Üdv. Wolf.
Kedves Barackvirág és Wolf! Köszönöm, hogy mindig ellátogattok hozzám is és olvassátok verseimet. A reményről pedig nehéz írni…
Karjaimba tartanálak….stb, mint vadállat helyett javaslom: KARMAIM KÖZT tartanálak, stb, különben kicsit képzavarnak tűnik. És én is azt mondom: a ritmus nagyon fontos, -akár egy zeneműnél, annyira.
Szia: én
Köszi a tanácsokat… Gergő
Szép, kedves Szergely, és gyermekien őszinte, remek, a forma, amit használsz, lággyá, dallamossá segíti versed…:-)
Barátsággal:
Zsolt
Kedves Zsolt!
Köszönöm, hogy olvastál, s hogy írtál…
Üdv: Gergő