A daganat

Van egy mondás: imádni csak Istent szabad. Egyetértek, és meg kell hogy mondjam, valahol a lelkiismeretem mindig eszembe juttatja ezt, amikor fokoznám szavaimban az érzés kifejezését valami teljesen hétköznapi, ám számomra fontos és mély érzelmi tartalommal bíró dologra.
Szeretek fürdeni – ez nem idézi hűen, nem festi le kellően dús és tartalmas meghittségében a viszonyomat a vízzel, a káddal, a tussal. Imádok fürdeni – itt már valahogyan ott lebeg a testet ölelő selymes közeg szerelmes érintése, az álmokat és zsongító kábaságot keltő pára ámító homálya a test és anyag intim kettőse fölött…a perverz mozdulatok őszinte naivitása és gyermekkort visszaidéző hangokba merülő tudat oldott tisztasága…valami közvetlen báj, titkos magány és kitárulkozó hibák Ént alkotó üde tükre: vagyok, ilyen, s jó lenni ilyennek, de ha lehunyom szemeim s elbújok szemhéjam mögött magányomban, lehetek múltban, válhatok jövővé egyetlen testben vagy osztott lélekben, ezer s ezer alakká, árnyalattá…
A daganat a szeméremdombomon fel sem tűnt először. Gyöngéden emeli meg a fanszőrzet tüszőit, mintha jobb oldali herém tolakodott volna fel a hasfalamba, hószínű bőröm alá. Ujjaim bizalmas tapintásai válaszolnak elmémnek, hogy az nem lehetséges, hacsak nincsenek hárman természetes ikreim.
Egy boldog dobbanás bennem az első indulat: rák!…aztán lecsitulnak vágyaim, visszahullnak a realitás most nedves talajára… aki könnyedén ölelkezne már a végtelennel, annak mindig dob idő-morzsákat még a sors…talán így kacag rajtam is az élet.

Amitől fél az ember, amitől riad és szörnyülködik, borzong, az nem az elmúlás bármilyen formája, hanem a kiszolgáltatottság: az életben. Azaz a többségünk, ha választania kellene tolószék és koporsó között, bizony inkább a ravatalra feküdne.
A másik taszító lehetőség egy ember előtt: nevetségessé válni.

No, nem vagy te sem mártír, sem hős, drága Attila, csupán egy balek.
Az én tippem sérv. Bár nem vagyok orvos, ez tűnik a legvalószínűbb diagnózisnak. Viszont ez az egyetlen diagnózis, mint ahogy én magam is jelen és jövőbéli bajaimnak egyetlen diagnosztája vagyok és leszek. Ahhoz engem oda kell vigyenek, hogy lásson orvos.
Milyen könnyelmű és felelőtlen játék ez, ugye, azzal, mely oly értékes mások számára?
Viszont az érték más itt és más másutt.

A daganat nem fáj és nem zavar. Azon tűnődöm, hogy az én esetemben érvényét vesztette néhány szó, kifejezés. Nem jelent semmit, bár mégis hordoz jelentéstartalmat: fáj. Ugyanis minden, az emberben foganó érzés tulajdonképpen akkor telítődik meg tartalommal, amikor az érzés hat mások életére is. Fáj – mondja a gyermek, és szülő, testvér, cimbora lelkében tapintanak érző, választ adó idegekre szavai. Fáj – sugallja a ló szemében a bánat gazdája felé a szenvedés szikráit, s az őt értő-érző rokon lélek olvas az állat remegéséből, mozdulataiból s válaszol a szeretet és törődés vigaszával. Fáj – mondom én s elkapom a csempékről elém pergő visszhangot. Azaz nem is fáj. Nem fájhat annyira, hogy ne tudjak elmenni holnap dolgozni, mert olyan futószőnyegen élek, ahol lépni kell, különben…

Imádok fürdeni. Magam vagyok és mégsem egyedül. Nem gondolok semmire, mégis befutja szellemem a világot és járok ott, hol soha senki még, s vagyok újra ott, hová mindig boldogan ringatom vissza lelkemet. Testemben élet szövi csintalan titkait, póráz nélkül szaladgál a vágy és a teremtés szűz harmóniája – vagyok. Létezem. Testben, lélekkel gúzsba kötve: lelkesen, a test bilincseiben.
Néha…úgy tűnik, a világ rám tapint.

u.i.:

A prosztata rosszindulatú daganata a második leggyakoribb oka a férfi rákos halálozásnak. Az előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett. Hazánkban évente kb. 1500 férfi hal meg a megbetegedésben…

…Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb betegsége, Magyarországon évente 5400-5500 új emlőrákos beteget fedeznek fel, s ezekben a hetekben is több tízezer nő részese terápiás kezelésnek – a női rákbetegeknek mindegy harmada emlőrákos…

Ma a világon több gyermek hal meg rákban, mint bármely más betegségben. Magyarországon jelenleg is több mint 1500 daganatos gyermek küzd az életéért…

…ne légy közönyös, nem jogod a jövő.