mégis

én már nem tudom, hogy mit akarok
fejemben összekuszálódtak a gondolatok
egy szürke gombolyag van az agyam helyén
valami eszelős egybegyúrta a két féltekét
én már nem tudom, hogy kellesz-e?
azt meg végképp nem érzem, én kellek-e?
fejemben zsongó méhraj fullánkja agyamat
szétrágja, testem elégeti fájdalmas marása
csak beszélsz, beszélsz az éteren
nem veszed észre, hogy sértegetsz
főzöd az ételed, mert jól főzöl-mondod
naná, hogy jól, én is a lábasodban fortyogok
leforrázol, hólyagok duzzadnak rajtam
de te csak mondod e mesét –visszahívtalak
közben kétszer vizelsz- mosd meg a kezed!
kocsmába a sörödért is veled megyek
te felépülsz, én leépülök
még szerencse, hogy éppen ülök
elszavalsz egy Nagy László verset
„ez az év is így múlik el”- énekeled
nem vagy anyagias, miért is lennél?
nem te fizetsz, ha jön a számlalevél
az én órám ketyeg, 105 percben
a Mór tette a dolgát, most már mehet
de várj! még valamit közlök
az vagy nekem, mint Juhász Gyulának
Anna; érzem megőrülök!