Álltam némán, semmit nem szólhattam;
Pedig édes szóra nyílt volna ajkam;
Arcomon keserves könnyek peregtek;
Csak annyit súgtam volna;
Ne hagyj el; kérlek!
Súgtam volna, de tőlem távol járt.
Tudtam rá már valahol valaki várt.
Én ott maradtam árván, egyedül;
Éreztem, hogy a forróság testemből kihűl.
Úgy hűlt ki a forróság testemből,
Úgy lépett ki a boldogság szívemből…
Mint mikor a jég alatt télen megszűnik az élet
Nem marad más csak a haldokló természet.
A szerelem tüze kiégett lelkemben.
Már csak a fájdalom lángoszlopa állt rendíthetetlen.
Felnyögött lelkem a gyötrelemtől,
Mint fagyos téli táj a gyötrelmes hidegtől.
12 hozzászólás
Kedves Anna!
Az én nézetem mindig az volt, és marad is, egy kritikának csak felépitőnek szabad lenni. Az ugynevezett leromboló, megsemmisitő kritika, érzelmi gyilkosság. Remélem, és a versed olvasása után, majdnem biztos is vagyok benne, ilyet nem fogsz kapni. De itt kinn, nállunk, van egy jó mondás: Minden ami az embert nem öli meg, az megerősiti. És ha a kritika leromboló, vagy mesemmisitő, olyankor csak ehy igazi válasz van: Azért is!!!
Nekem tettszik a versed, de nekem azt mondják, én mindig a szivemmel, emocionálissan hozom meg a határozatomat, ritkán az józan ésszel.
Üdv. Toni
Bizny, ha valakit szeretünk, fájó és nehéz tőle búcsúzni. Sokáig emlékezetünkben marad akkor is, ha végleges a szakítás. Ilyenkor jól jön, ha versben kiírod magadból, mert ilyen az élet. Lépni kell és bízni, hogy lesznek még szép napjaid.
Szeretettel: Kata
Kedves Anna!
Szinte mindannyiunk számára ismerősek ezek az érzések. Valóban úgy van, ahogyan Toni írta. Ha fájnak is, edzetebbé tesznek.
Ha szabad egy megjegyzést: próbáld meg elkerülni a mondatkezdő "s" kötőszót. Ráadásul gyakori is versedben.
Még valamit: a jég alatt sem haldoklik minden, csak pihen s tavasszal újra feléled:-))
Tetszik, hogy hasonlatokkal, megszemélyesítésekkel színesíted gondolataidat! Grt.:-)) Sonly
Én nem értek senkit! Egyszer élünk ebben a szerencsétlen életben, egyszer történhet velünk valami jó, igaz, nagy, hatalmas, maga a létezés utolérhetetlen gyönyöre, és a legnemesebb: a szerelem… Én igazán nem értem ezt a búcsút!
A világ oly csodálatos, oly gazdag, oly végtelenül nemes és az út csak lélektől lélekig vezet.
Miért hagyjuk, hogy ami ott belül van elmúljon, megsemmisüljön… Nem értem…
Kedves Anna! Ez a búcsú nekem egyáltalán nem tetszik… Egyáltalán… Ez nem szép, ez csúf, ez meghátráló. Ja, és nem gondolsz a másikra… Mert a versed alapján ebből a dologból Te hátrálsz ki…
S hacsak ennyi: egy esti beszélgetés, egy pillanyanyi ölelés, egyetlen percnyi szerelem, akkor is megérte… Mivel nincs idő, csak Isten csodás álma a világ, ezért az az egyetlen perc, egyetlen pillanat is örökkévaló, és akkor a szerelmetek is örökkévaló. Nos ezért nem hiszek abban, hogy a búcsú a megoldás… De Te tudod, bár nem gondolál őrá…
Gergő
Válasz Szergelynek!
He nem értesz senkit, akkor miért várod el, hogy téged valaki megértsen. Hogy értsen meg valaki téged, mikor, és azt hiszem az a te legnagyobb problémád, hogy te sem érted meg magadat,
Az eggyik mondatodban az emberi érzést a mennnyekbebe emeled, a másikben. mélyen letiprod. Pedig mikor már valaki a fájdalmában a földön fekszik, és akkor jön valaki, és még belerug, az nem csak embertelenség, hanem gyávaság. Biztos, neked is lehet saját véleményed, de azt másképpis meg lehet fogalmazni. Ugy látszik nam nagyon tiszteled a másik nemet. Pedig ha az nem létezne, nem örülhetnél te sem a két gyermekednek. Ugy látod, te szerinted mindig a férfi az áldozat. Kedves Anna, a versed megfogalmazása számomra kitünö, a kis hibák, az pedig csak kozmetika, további bátoságot a verseidhez.
Üd. Toni
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Kedves Toni és kedves Sonly; örülök, hogy tetszett a versem. És köszönöm a pozitív és építő megjegyzéseket.
Kedves Toni!Nagyon köszönöm az első hozzászólásodban, azt hogy kimondod emocionálisan hozod meg határozataid. Én is erre törekszem és nem is kell törekednem, hisz mindig a szívemre hallgatok.
A második hozzászólásban köszönöm a pozitív megjegyzést.
Üdv. Anna
Kedves Szergely! Örülök, hogy versem méltó volt arra, hogy ilyen hosszan nyilváníts véleményt, még ha az nem is pozitív. Örülök, hogy versem érdemes a kritikára. Abban a pillanatban úgy éreztem, és ezt írtam meg versemben.
Üdv,Anna
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Kedves Toni és kedves Sonly; örülök, hogy tetszett a versem. És köszönöm a pozitív és építő megjegyzéseket.
Kedves Toni!Nagyon köszönöm az első hozzászólásodban, azt hogy kimondod emocionálisan hozod meg határozataid. Én is erre törekszem és nem is kell törekednem, hisz mindig a szívemre hallgatok.
A második hozzászólásban köszönöm a pozitív megjegyzést.
Üdv. Anna
Kedves Szergely! Örülök, hogy versem méltó volt arra, hogy ilyen hosszan nyilváníts véleményt, még ha az nem is pozitív. Örülök, hogy versem érdemes a kritikára. Abban a pillanatban úgy éreztem, és ezt írtam meg versemben.
Üdv,Anna
Kedves Finta Kata!
Köszönöm a hozzászólásod!
Üdv.Anna
Kedves Anna!
Az életem mottoja mindig ugyanaz volt és marad is:
"Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte."
Archibald Alexander Hodge irta ezt le egyszer. Az egyedüli "hátránya" ennek, több ellenséget szerzel magadnak, az életed folyamán vele, mint batátot. Ezt tapasztalatbol mondom. De az előnnye, ami mindennél fontossab, aki igy lessz a barátod, az az is marad .
Üdv.Toni
Köszönöm; Kedves Toni!
Üdv;Anna
Kedves Toni!
Köszönöm, hogy írtál és köszönöm, hogy figyelmeztetsz a realitásokra. Kicsit ugyan durva, bár te is visszafoghatnád magad, ugyanúgy mint ahogy most én is túlzásba estem. De igazad van. Annába nem rúgtam bele, eszem ágában sem volt, csak hirtelen felindultságomban (ilyen a költészet hatalma) írtam le ezeket. De nem akartam sem rosszat, nem akartam Annát bántani (mákor jobban átgondolom, mit írjak le)
Kedves Anna! Tőled is bocsánatot kérek, ha úgy érzed, hogy megbántottalak. Igazán nem akartam…
Gergő
"Mint mikor a jég alatt télen megszűnik az élet
Nem marad más csak a haldokló természet."
Ez a két sor különösen tetszett, de a vers magában is nagyon jó! És igenis szép búcsú vers!