Merengve ültem a parton,
Rámköszöntött lassan az alkony.
S a vén Duna két partján
Szürkeség nyugodott mélán.
Egyedül éreztem magam,
A szél hátrafújta hajam,
S a vén Duna két partján
Az este leszállt már némán.
Várlak. „Talán nem jössz el?”
Furcsa érzés töltött el,
S a vén Duna két partján
Sötétség záporozott rám.
Indulni készültem éppen,
Mikor meghallottam lépted,
S a vén Duna két partján
Kigyúlt a lámpaszivárvány.
6 hozzászólás
Nagyon tetszik. milyen jó, hogy vannak dolgok amikre érdemes várni!
Köszönöm szépen. Bizony, az jó, ha van valaki akire lehet várni.
Szép vers, nekem tetszett. …Az meg pláne jó, ha meg is érkezik.
Üdv.: Túri Imre
Elolvastam kedves versedet. Gratulálok hozzá!
Kati
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Ezt a versemet 17 évesen írtam, és tényleg vártam egy fiúra:)
szép a vers, tetszik , és a végén a lámpaszivárvánnyal a hangulatot is megadod…..
üdv