ölelt és csókolt,
tiéd volt minden
mi szép és jó-
-felébredve látod:
mindez semmivé lett,
de tudod, hogy egyszer
ez lesz a való…
Szemed sarkában
még az álom bújkál,
szád szegletében
édes mosoly,
füledben már
az ő hangja, s érzed,
sőt tudod: a szived
örökre fogoly…
2 hozzászólás
szia!
Gratulálok versedhez!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Köszönöm szépen 😀