Bérgyilkosok krónikája/ 1 Fejezet

„ Az idő csodás! Még csak kóbor szellő sincs! Épp kapóra jött ez a megbízatás, hogy elszabaduljak abból a dohos könyvtárból. Ja és ne feledjük azt a furcsa tekintetű fiút sem. Lehet hogy rájött arra ki is vagyok igazából?! Nem! Az lehetetlen! „
Helyszín belvárosi épület teteje, idő este nyolc fele lehet. A tető viszonylag elhagyatott és magasabban fekszik mint a célpont, így pont ideális egy mesterlövésznek, vagy is egy bérgyilkosnak. Aki már vagy három órája hasal a tetőn, hogy elvégezze munkáját. A célkeresztben egy befolyásos, de kétes ügyleteiről híres üzlete ember áll. A nevét sajnos nem árulhatom el. Szóval a mester lövész lassan célba veszi a férfit. A lézer pontocska óvatosan kúszik fel a férfi mellkasára, de ekkor hirtelen takarásba kerül. Alig pár másodperc múlva ismét jól láthatóvá válik a célpont.
– Meg vagy! – mondja diadalmasan a bérgyilkos.
A férfi már későn eszmélt rá, hogy valaki figyeli. A lövés eldördült és a halált hozó golyó szélsebes útjára indult. A férfi felnéz és egy pillanatra találkozik tekintete a gyilkosa tekintetével, majd össze esik.
Aki megölte nem más mint egy nő. Egy profi női bérgyilkos, szakmája mestere. Pont ezért egy kis hibát sem enged meg magának. Másodpercek alatt kapja szét fegyverét és rejti egy hatalmas dobozba, majd elindul lefelé. Mindent pontosan kiszámított, a lövéstől számítva van hét perce hogy leérjen. Igazából tíz, de így izgalmasabb. A lépcsőházban már minden szükséges dolgot elrejtett, amikor felmérte a terepet. Az egyik emelet lépcső fordulójában egy hatalmas virág cserép mögött van a ruhája, amibe átöltözik. Mivel, a legális foglalkozása könyvtáros, ezért a ruha is annak megfelelő. Egy egyszerű fekete kosztüm, hozzá illő cipővel. Haját, amely meglehetősen hosszú, gyakorlott mozdulatokkal köti kontyba. Az „i” – re a pontot szemüvege teszi fel. Az előbb még kirívó ruhában munkálkodó bérgyilkos eltűnt és helyét egy visszafogott könyv moly vette át.
Már csak 3 perce maradt. Az egyik liftet idejövet kiakasztotta, így azt most csak ő tudja használni. Még is csak kényelmesebb húsz emeletet lifttel megtenni, mind fel, mind le. A kijárat alig pár méterre van és sikerült ez az akció is hiba nélkül, a századik tökéletesen végre hajtott megbízatás. Vagy még sem? Egy biztonsági őr azóta gyanakodva nézi, hogy kiszállt a liftből. Nos igen a hatalmas táska nem nagyon illik a titkárnős külsőhöz és az őr is egy kicsit túl buzgó.
– Elnézést hölgyem, megmondaná mit visz abban a táskában! – állítja meg végül az őr alig pár centire az ajtótól, amin keresztül szirénák hangja úszik be az előtérbe.
– Egy igen ritka, kézzel írott japán verses kötetet. – mondja a nyugodtan X. a bérgyilkos nő. De ez csak a felszín belül átkozza az őrt, hogy áthúzta a számításait.
– Megmutatná? – erősködik tovább az őr.
– Természetesen, de csak egy pillanatra! – leteszi a táskát egy közeli asztalra és beüti a nyitásához szükséges kódot. A biztonsági őr feszülten figyel és egyik kezét a pisztolya markolatára helyezi. Homloka izzad, akár csak X. – nek. A táska kinyílik és előbukkan belőle egy gyűrött és dohos szagú pergamen halom.
– Köszönöm! – sóhajt az őr. – Sajnálom!
– Semmi baj! – csukja le gyorsan X a táskát. – Csak a munkáját végezte. – „ Idióta vad barom! Csak mert biztonsági őr vagy nem fogom megmutatni valódi kincsem! „ –
– Igen! Viszont látásra!
– Majd a pokolban! – lép ki az ajtón X.