micsoda tűz lobog
a rejtegető
halovány fátyol alatt
felvillan a szenvedély
és egyre csak akar… akar
a parázs még őrzi
a régi vágyakat
felébredsz
de nem indulsz keresni újakat
tekinteted felperzsel
minden hazudott határt
minden erkölcsi gátat
szenvedélyed tör át
miért próbálod hasztalan
elfojtani amit nem lehet
elfogadni miért nem mered
hogy vágyaid soha le nem győzheted
titkos ölelések
hazudott mosolyok
ha szabadon engeded érzéseid
miért hiszed: rossz vagyok
bűntudat-pillantások
képzelt érintések
és az érzés:
önmagamtól is félek
kellene a megértés
önmagad iránt
kellene az érzés
a vágy nem a mélybe ránt
de a megszokás fogva tart
erősebb a felszín mint a mély
kívül az ostoba álarc
belül tombol a szenvedély
3 hozzászólás
Aranyos. Csak kicsit monoton.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Eszter!
Igen… csak akkor nem lesz monoton, ha az olvasóban sok feszültség, elfojtott energia, vágy van… de nem a fiatalkori vágyakozás, sokkel erősebb, vadabb… és félelmeteseb…
A fiatalságnak viszont örülni kell, mert az többet ér, ígrér….
Köszönöm.
Üdv: koma
Szép napokat kívánok!
Szervusz Eszter!
Annyi hiba volt az előző válaszomban, hogy meg kell ismételnem…
Szóval:
Igen… csak akkor nem lesz monoton, ha az olvasóban sok feszültség, elfojtott energia, vágy van… de nem a fiatalkori vágyakozás, sokkal erősebb, vadabb… és félelmetesebb…
A fiatalságnak viszont örülni kell, mert az többet ér, többet ígér…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu