Muriel esküvője

Filmajánló egy 1994-ben készült filmről napjainkban? Miért is ne…?
Hiszen az igazi mély mondanivaló örök érvényű. Mert bár filmvígjátékról van szó, a téma igenis komoly.
Muriel Heslop egy kövér, csúnya lány, aki 2 éve munkanélküli. Basáskodó képviselő apjával, háztartásbeli, szolgalelkű anyjával és apatikus testvéreivel él egy fedél alatt. A szürke hétköznapokból nap mint nap a maga által felépített álomvilágba menekül: rózsaszín magnójából teljes hangerőn bömbölteti az ABBA örökzöld slágereit. Eközben arról ábrándozik, hogy hamarosan az oltár elé vezeti egy jóvágású férfi. Szinte megszállottjává válik ennek az álomképnek.
Egy nyilvános helyen elköltött családi vacsora keretében apja a szokásához híven nem mulasztja el leszólni családtagjait közös ismerőseik előtt.
Váratlanul felbukkan azonban Deidre, a jól ápolt középkorú hölgy, aki szépségtanácsadóként keresi kenyerét…és akiről csak úgy mellékesen városszerte az a hír járja, hogy meghitt szálak fűzik Muriel apjához. Az isteni szikra szinte azonnal kipattan Bill Heslop agyából: rábeszéli Deidre-t, hogy szépségtanácsadóként alkalmazza Murielt. A lány alig várja, hogy elújságolja barátnőinek a hírt új állásáról, ám a barátnőkről kiderül, hogy ők is ugyanúgy lenézik különc viselkedése miatt, mint mások.
Inkább azzal foglalatoskodnak, hogy a „barátnős hölgykoszorú” egyik tagját vigasztalják friss, de máris zátonyra futott házassága miatt, és elutazzanak a Hibiszkusz-szigetekre egy kis búfelejtésre. Murielt nem hívják meg. A barátságnak tehát vége szakad, tán soha nem is létezett.
Murielre egyébként is más feladatok várnak: el kell kezdenie tanácsadónői karrierjét. S hogy biztosan gördülékeny legyen a kezdet, szülei bianco csekket adnak a számára, melyet Deidre-nek kell átadnia, köszönetképp a munkáért cserébe. Muriel ránéz a bianco csekkre, majd anyjához fordul és megígéri, hogy belőle igenis lesz valaki és hogy megmutatja a világnak.
És valóban! A következő filmkockán főhősnőnk már vidáman koktélozik a Hibiszkusz-szigeteken. Ám addigi úgynevezett barátnői az egzotikus környezetben sem enyhülnek meg iránta. Muriel véletlenül összefut egykori iskolatársnőjével-Rhondával- akivel idővel igaz barátokká válnak. Bár az "igaz” jelző Muriel részéről egy jó ideig még sántít, hiszen nem létező vőlegényéről szóló történetekkel traktálja a másikat. A mesés szigeten hatalmasat buliznak, természetesen Anna Frid és Agnetha szerepében.
Egyszer minden véget ér, Muriel is hazaindul az idillikusnak egyáltalán nem nevezhető családi fészekbe. Anyja-Betty- már várja és közli vele, hogy apja már úton van hazafelé, hogy számon kérje rajta a családi kassza elherdálását. Több se kell Murielnek, felkapja a csomagjait és visszarohan a taxihoz. Az úticél ezúttal Sidney, a menyasszonyok városa.
Muriel egy videótékában helyezkedik el eladóként. Miközben a Diana hercegnő fényes esküvőjéről készült filmkockákat nézi, megszólítja az egyik törzsvásárló, aki randira hívja. A lány igent mond, ám egy megmosolyogtató incidens miatt nem úgy végződik az estéjük, ahogyan azt elképzelték. Az incidens során Muriel barátnője-Rhonda- elesik és rádöbben, hogy nem érzi az egyik lábát. Az orvosok rákos daganatot távolítanak el belőle, s vért izzadva kell újra járni tanulnia. Ám a daganat egy nap újból megjelenik, és tolószékbe kényszerül. Muriel- aki új életéhez egy új nevet is választ: Mariel- ígéretet tesz rá, hogy sohasem hagyja cserben és mindent megtesz azért, hogy ne legyen rászorulva arra, hogy hazaköltözzön az anyjához.
Miközben a Heslop szülők házassága zátonyra fut, Marielre rámosolyog a szerencse. Újsághirdetés útján rátalál egy szívdöglesztő szőke hercegre, aki sportkarrierje érdekében érdekházasságot akar kötni. Mariel úgy érzi, egész életében erre az alkalomra várt, s előbb egyezséget, majd házasságot kötnek. A lány természetesen egy ABBA örökzöldre vonul az oltár elé fényűző keretek között. A boldogságtól se lát, se hall: Immáron Mariel Heslop-Van-Arckle-ként figyelemre sem méltatja a videótékából megismert fiút és ügyet sem vet anyjára, aki a leghátsó sorban ülve repes az örömtől lánya boldogságát látva.
Mariel az esküvő után meg akarja ajándékozni hűséges barátnőjét, Rhondát: két repülőjeggyel ő és anyja számára, mert hát ugye valakinek gondoskodni kell róla és ápolnia kell…ám Rhonda köszöni szépen, nem kér az ilyen ajándékból. Közli vele, hogy Mariel Heslop-Van-Arckle egy önző alak. Mariel szóhoz sem jut a megdöbbenéstől. Ám hamar feledteti vele a kellemetlen incidenst, hogy hazatérnek a szőke herceg fényűző lakásába. Külön szoba vár rá. A férfi megvetően annyit kérdez: „Milyen ember az, aki érdekből házasodik?”
„Olyan, mint te.”- válaszolja Mariel.
A cselekmény visszakanyarodik a Heslop családhoz. Mrs. Heslop egy nap arra érkezik haza, hogy férje csomagol és elhagyja Deidre kedvéért. A férfi, akit éveken át szolgaként istápolt és akitől minden megaláztatást szó nélkül elviselt. Bill Heslop afféle búcsúajándékként azzal vádolja, hogy semmirekellő családja miatt nem tudott előrébb lépni a képviselői ranglétrán.
Az asszony- aki az évek során már megszokta, hogy férje életét éli- amint elmenni látja urát, hatalmas pofont ken le az egyik gyereknek, akit hibáztatni kezd férje szakmai sikertelenségéért. Ám a fiú kiáll magáért és visszaüt. Azt találja mondani anyjának, hogy ő a család senkije, aki szégyent hoz mindenkire.
Nem sokkal ezután Mrs. Heslop meghal. Mariel a hírre azonnal hazarepül. Az egyik testvére elárulja neki, hogy anyjuk túladagolta magát altatókkal, öngyilkos lett. Ám ennek titokban kell maradnia, hogy apjuk hírneve ne szenvedjen csorbát.
A temetésen Bill Heslop felolvastat egy gyászbeszédet a pappal, amit állítólag a volt miniszterelnök írt, ám Mariel fülébe súgva bevallja, hogy valójában ő írta, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen. Marielre hirtelen rátör a felismerés: eddig ő is pontosan olyan erkölcstelen eszközökkel próbálta felhívni magára a figyelmet, mint édesapja. Zaklatottan kirohan a templomi szertartásról, egyenest férje karjaiba, aki követte őt, hogy támaszt nyújtson számára ebben a nehéz időszakban. Együtt töltenek néhány mámoros órát, ám a lány hirtelen rádöbben, hogy szabadulnia kell ebből a képmutató házasságból, ha őszinte, igaz életet akar élni.
És láss csodát! A tragédia hatására hamarosan Mr. Heslop is változni kezd: búcsút mond képviselőtestületi munkájának, hogy több időt tölthessen családjával. Mariel- aki a történtek után ismét inkább a Muriel nevet használja- pedig elhatározza, hogy visszatér Sidney-be. Természetesen nem egyedül. Bocsánatot kér Rhondától és együtt elindulnak egy új élet felé.
Mariel tehát újra Muriellé változik. Persze csak névlegesen. Hisz lélekben mindig is Muriel Heslop volt. Ez a film fő mondanivalója: csak akkor találhatjuk meg a saját utunkat, ha legalább saját magunkkal őszinték vagyunk. Megváltoztathatjuk a nevünket, költözhetünk másik városba, parádézhatunk úgymond sikeres, „befutott” emberek oldalán, ha úgy viselkedünk mint egy senki, akkor azok is maradunk. Hiszen a tetteink mutatják meg, kik is vagyunk valójában. Akkor leszünk valakik, ha felvállaljuk önmagunkat és felelősséget tudunk vállalni a tetteinkért. Akinek nincs mersze felvállalni saját magát, könnyen úgy járhat, mint Mrs. Heslop: Egy doboz altató segítségével véget nem érő, örök álmodásba menekülhet az Élet elől.
Ezt a filmet ajánlom mindazoknak, akik érezték már magukat senkinek azért, mert mások árnyékában éltek; haszontalannak, mert úgymond nem vitték sokra, legalábbis mások szemében.
És végül ajánlom mindazoknak, akik képesek saját magukon és sorsukon nevetni, amikor kell, mert ismerjük el: Enélkül hogyan is tudnánk elviselni az Életet a maga mélységeivel és magasságaival?