A gyűlölet kohói

A gyűlölet kohói, ha föllobognak
pusztító tűz emészt el
s gyilkos vágyakba fullad…
Fekete, üszkös szívedet
puha késsel kivájom
s beled tekergőző rejtelmeit
meztelen nyakad köré fonom.
Hallani akarom utolsó,
megkínzott sikolyodat, mely
mámorító zene füleimnek
S alvadt vérben vonagló
tagjaid piros búgócsigák
játszi képzeletemnek.
Mikor az utolsó fény kihuny
rozsdás tűvel átszúrt szemedben
s rángatózó tested élettelenül
hanyatlik bélsarad
bűzhödt mocsarába
csonkított tetemed fölött
kárhozott rekviembe fúl
őrült nevetésem!