Pusztul a szép, közeleg a vég.
Távolról látszódó,
Sápasztó, hervasztó
Füst és homály –
Kínzó táj, kínzó ár.
Lásd! Az idő visszasírja a Kort,
Mert más itt minden, mint volt.
Egymást is tiporva,
Mindig csak rohanva
Jár, kit hatalom vár,
És észt már nem talál.
Lásd! Nincsen reménység!
Más úton a többség…
A nap éjbe fordul,
Éjjel világos gyúl.
Nincs már, ki változzon!
Nincs már, ki áldozzon!
Néhány keseregve ül,
Fáradtan beszélnek,
Lepel száll föléjük,
Sötétség börtönük.
Finom föld eltemet,
Enyészet közeleg.
Ég minden már a háború bálján,
Gonosz kacag a világ kárán,
Ellátszódó,
Fojtogató
Füst és homály;
Egy szó száll: ÁLLJ!
5 hozzászólás
Szia!
Olvasva a versedet, szomorú vészjósló hangulat van.Sajnos ilyen a mai helyzet nem is lehet róla vidáman írni.Reménykedjünk a jobb jövőben.
Szeretettle:Selanne
Kedves Lorna al Tyrael!
Próbálom magamat beleélni helyzetedbe, mikor e verset irtad. Ilyen verset nem tud az ember mosolyogva, vidáman leirni. Itt a lélek dübörög. Itt a jövő kiláthatatlanságának a futó szorongását érzi az ember, a kegyetlen tehetetlenséggel szoritó karjait, ilyen helyzetben, mi csak eggyet tudunk, keservessen kikiálltani: Emberek ébredjetek, lássátok meg végre mi törtünik körülöttetek. és mind ez miért, miért, és mégegyszer miért?
Igazad van. Az egyedüli helyes szó, az amit irtál:Állj!
A bizonyitéka milyen jól sikerült a versed, hogy csak az elovasásakor fellázadt a lelkem. Fellázadt de jól esett. Köszönöm.
Üdv. Toni
Köszönöm szépen hozzászólásotokat, Selanne és Toni! Sajnos igen, így áll a helyzet, de azért tudnunk kell, hogy az öröm, a vidámság és a remény mindig segíthet, és ha hiszünk benne, akkor valóban változtathatunk a dolgok állásán.
Továbbá meg kell, hogy mondjam: megpróbálok mindig úgy írni, hogy ne konkretizálódjon csak egy-egy adott dologra a téma, és bízom benne, hogy sikerül, mert ez lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja benne azt, amit saját maga gondol. Egyébként velem kapcsolatban hozzátenném még azt is, hogy nem mindig érzek úgy, ahogy az a versben áll: például nem vagyok feltétlen szomorú, amikor egy komor hangulatú verset írok. Néha csak ötletem támad és megfogalmazom, ami eszembe jut. Persze a mostani vagy régebbi tapasztalatok illetve események segítségemre lehetnek, de nem jellemző rám megkérdőjelezhetetlenül ez a hangulat szerinti írás.
Mégegyszer köszönöm, hogy olvastatok!
Üdv. Tyrael
Szia!
Bizony értelek.Magamból kiindulva, sokszor képzelek el egy témát, és érzelmemtől függetlenül írok .Tehát nem magamat adom.Az valóban mindenki szíve joga miként értelmezi.
Alapban vidám, embernek tartom magamat én is , mégis adott alkotásban érződhet úgy is magam alatt vagyok.A hangulat szerinti írás is lehet jó dolog ott ahol adja az ihletet.Sem z olvasás értelmezése, sem az írás hangulata nem szentírás.Valóban
Szia:Marietta
Akár egy ógermán ballada.
Számomra abszolút független bármifajta "mai helyzetektől". De miért is kellene folyton utalgatni? Az író a saját világához lojális és ebben éppen ez mutatkozik meg. Nagyszerűen. "Semmi több"***, egy ógermán (részemre!) ballada – és ezért mindent kifejez, amit szeretne.
***Ne értsd félre.