valami vers kell megint
mert belülről mar
egyre csak feszít
és uszít a vágy
hogy csináld
hogy írd
ez nem a félelem
nem a keserűség
azt hiszem talán a hit
az adni valamit érzése
nem akarat kérdése
mert írni kell
mert amíg versek születnek
nem halhat meg addig a remény
azért írunk
mert valamire még várunk
a jövendő záloga
minden költemény
azért születnek a szavak
azért áll sorba minden betű
hogy hirdesse
a hit még mindig él
az ember bízik
és bár még most is
csak járni tanul a lelke
de az ember mégis nagyszerű
hányszor hittem már
hogy vége
meghalt a dal
a gerincem nem bírt
a láb is elbotlott
de a szív
a szív még menni akart
és tovább mentem
és itt vagyok
és most ismét hinni tanulok
2 hozzászólás
csodálatos “hitvallás”, ha lehet így fogalmazni.
szia
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sanna!
(Bocs, valahol egy n-nel írtal a neved.)
Fogalmazhatsz így, ha ez alatt azt értjük, ami hajtja az embert, amiről nem tehet, amivel nem lehet, de semmiképpen sem jó szembeszállni…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu