Kirohanok a meleg szobából,
Kirohanok a tűző napra.
Bukfencezek, gödröt ások,
És ráírom egy üres lapra:
Tépjetek ki a könyvből,
Nem odavaló vagyok,
A mögöttem lévő lapon
egy aprócska üzenetet hagyok:
Nem vagyok én félig őrült,
Inkább csak egészen,
Ezért hát önként is
A rothadt sárban elenyészem…
Fura egy papírlap
Inkább lenyelem
És felhányok az égbe:
Isten! Kegyelem!
8 hozzászólás
Jajj de édesen abszurd, kicsit őrült, de nekem tetszik.
Hanga
Köszi Hanga! Őrülök hogy tetszik:D
Üdv.Ngaboru
Tetszik, de néha úgy érzem, mintha kissé visszafogtad volna magad.
Nem tudom pontosan mire célzol. Most szerintem csak ennyi jött ki belőlem. Igaz, többet tudnék ilyenekről írni, de ez nem igazán az én stílusom. Kösz hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru
Érdekes vers,de nekem tetszik ,csak kérdőjel maradt bennem ,nem nagyon értem mire célzol konkrétan,szerkezetileg kitűnő.Üdv:Szekelyke.
Nem tudnám megmagyarázni, azt gondolsz bele amit akarsz.
Üdv.Ngaboru
Szerintem ez olyan elkeseredett valahogy kiírom magamból vers.Nekem tetszik!
Szeretettel:Kriszti
Köszönöm hogy olvastál, már nem emlékszek milyen indíttatásból írtam, de nem elkeseredett…
Üdv