Szavak nélkül

Ha elmehetnék, hova lelkem vágyik,
s az anyagi lét nem gátolna meg,
ha akadna még lehetőség másik,
mit feledve múlt homálya temet,

ha felkutatják egyszer tudós elmék,
hogy sokkal többre hivatott a lét,
sekélyben napozó téves eszmék
riadnak, ha felnyitja szemét,

s előjön a tiszta ősi szellem,
felragyog, mi emberi, mi mély,
fohászom leszel, virág nyílsz bennem,
szivárványszín égi tünemény

akkor érzi lelkem és a lelked,
hogy világvégéről is összeér…