Mikor azt hiszed, úgy gyűlöllek,
hogy nem akarlak látni se már,
s ha tudnék, elfutnék előled –
akkor szeress engem igazán!
Mikor mindenkit a pokolba kívánsz
izzó haragodnak parazsán,
mert élni sincs kedved, halni vágysz –
akkor szeretlek csak igazán.
Ha hitünk erősen megrendül,
s a világ a képünkbe nevet,
ígérd meg, nem hagysz egyedül,
hisz a szívem igazán szeret.
5 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Paulo Coelho-nak van egy gyönyörű idézete, a pokollal, ésa szerelemmel kapcsolatban:
"A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."Gondolom, ő szebben eltudta mondani milyen gondolatokat idézett elő nállam, a szépen leirt, mindent elmondó versed
üdv. Toni
Paulo Coelho
Kedves Toni!
Köszönöm szépen, teljesen értem, mire gondoltál, hiszen valami hasonló érzés íratta meg velem ezt a verset…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ilyen ellentmondásos a szerelem "Igazán"
Tetszett ahogy végig vezetted,
Gratulálok szép versedhez!
Kedves Dóra!
Látom, te is megtapasztaltad már:) Örülök, hogy tetszett a versem!
Üdv: Borostyán
Egyszerüen igazan nagyszerü 🙂 Jo a kettösseg, amit vegigvittel a versen, nagyon szep. Örülök, hogy olvastalak,
H.