Beteltél, te pohár!
Ki is csordultál már.
És csepped folyik könnyen,
Mint szememből a könnyem,
Repedt pohár falán.
Száraz vagy, te virág!
Nincs szükségem terád.
S szirmod, mi hull a földre,
Mint barna szemem könnye:
Kicsiny kristály világ.
Könnytelen már szemem,
Nem sajnálom. Én nem!
Inkább bús dalom zengjen,
Inkább a lantom pengjen.
S szálljon vele nevem.
11 hozzászólás
Tetszik a versed.
Gratulálok
Kati
Köszönöm, hogy olvastad!
És a hozzászólást is! 🙂
Ejha!
Tetszenek a rímek, és a forma is. a mondanivalója is szép.
szia
Köszi, hogy olvastad, sanna!
De vajon mi rejtőzik az “ejha” felkiáltás mögött? 😀
Hát hogy ezt aztán megírtad!
Tehát ez olyan elismerő “ejha” lenne? Mert akkor nagyon örülök! 🙂
Köszi, sanna!
Hát nem is tudom…..( 🙂 )
:D:D:D:D:D
Hú nagyon tetszik, helyén vannak a rímek…!
Szerintem ezt kérem klubtalálkozóra, ha még idejében szólok! 🙂
Üdv
Zsázsa
Csak azt tudom mondani, hogy EJHA EJHA EJHA! 🙂 Grat!
nos, akkor én csak azt mondom: KÖSZI KÖSZI KÖSZI! 🙂