Szeretnélek, de nem lehet szeretni.
Kiskertemben nem szabad rózsát szedni.
Terem ottan rozmaring meg liliom,
De azokat letépni nem akarom.
A kertemnek közepében van egy fa.
Hej de sokat üldögéltem alatta.
Zöldül még a többi fán is lombos ág,
De csak egynek szeretem az árnyékát.
Olyan vagy, mint a kertemben az a fa.
Rózsaszál vagy, s elbódít az illata.
Virágos kert, tarka szirmú, nem álom,
Én azt az egy rózsaszálat kívánom.
Álmodom a nagyvilágról, kalandról.
Nem hiányzik, felébredek magamtól.
Ragyoghatnak éjjel égen csillagok,
Csak az csábít, mely szemedben ott ragyog.
Édes rózsám, illatozó harmatom,
Légy a párom, én már csak ezt akarom.
Engednek é, megkérdezni nem fogom,
Uralkodni nem tudok már magamon.
Így rendelte el nekem a teremtőm,
Te leszel az életem vagy temetőm.
A jegykendőm néked adom, fogadd el,
Boldog úgy sem lehetsz már te senkivel!
6 hozzászólás
Kedves Abert!
A kerted legszebb helyére ültetted biztosan ez a szép virágot.A szerelem virágát.Nagyon szép a versed. Tudsz Te valamit:-)))
Szeretettel üdvözöllek:Selanne
Kedves Alberth!
A versed, mint eddig mindeggyik, tökéletes és nagyon tettszik. Semmi kifogásom a modern versek iránt, de mikor az ember egy verset olvas tetőled, akkor mindig Arany János idézete jut az eszembe: "Egyes szavak csupán levelei, vékony ágai a nyelv törzsökének, azok rombolása könnyebben pótolható: de a szókötési formák azon nemesebb erek, csatornák, melyeken a fa éltető nedve kereng."
Ezek a formák azok, amelyek a te verseidet olyan egyedülállóvá teszik.
üdv Toni
Kedves Albert!
Versed olyan, mint egy régi, szomorkásan szép népdal! Még egy hozzáillő dallam is felcsendült bennem olvasása közben. 🙂
Üdvözlettel: Ria
Kedves Selanne!
A szerelem olyan, mint a virág. A legszebb virágszálat pedig a kertünk közepére szoktuk ültetni. Örülök, hogy tetszett neked ez a népies hangzású versem!
Szeretettel: Alberth
Kedves Toni!
Olyan találó idézetet választottál, hogy mindent elmond helyettem is. Arany János már csak azért is a kedvencem, mert az utca neve is az, ahol lakom! Bár amikor a Darabos utcán laktam, akkor meg Csokonai háza volt a szomszédomban. Írtam is erről egy verset! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Ria!
Valóban felcsendült bennem is egy dallam, valami ősi népdalszerű. Erre építettem fel ezt a népköltészeti jellegű verset.
Te ,,meghallottad" a dallamot, mert a lelkedben megvannak az ősi magyar gyökerek, s a virág máris kihajt! 🙂
Üdv.: Alberth