Szüntelen kutat, feltalál, megújít agyad,
Reformál, és öl mindennel mit
Fegyverré alakíthat át.
Keresztre, máglyára, krematóriumba hajt,
Elemi energiákkal bombáz házakat,
Már nincs távolság, lesből pusztít,
S szinte mindig ártatlant talál.
Keresi és élvezi ha szenvedést lát,
Mint őrült, perverziót kíván,
Csorgó nyállal bámulja a kínhalált.
Ez vagy te ember!
Hát ezzé váltál az évezredek során!
A cápától és a tigristől félsz,
S magad vagy magad cápája és tigrise.
Gyilkos ösztön van benned s nincs
Kímélet anyád, kisdeded,
Magzatod iránt.
Hetedíziglen pusztuljon
Ki szembeszegül,- Ordítod-
Pedig te vagy a dühöngő őrült,
Te vagy Néró, te vagy egyedül.
A természet és Isten ellen teszel,
Amikor pusztítasz, ölsz, és élvezel,
Hiába bújsz majd bunkerbe,
Veled is egy új Néró végez el!
1 hozzászólás
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is igazad ven. Elértük, hogy az emberek állatabbak az állatöknál, szomorú de ez van. gratulálok, hogy leírtad!
Barátsággal Panka!