Nézi az anya beteg gyermekét
Karját, rövid kezét, alacsony termetét,
Kicsit ingázó járását,
Óva figyeli szorgalmát.
Orvosa időben figyelmét felhívta,
Gondjai lesznek, mit várhat,
Nem bánta, megtartotta, ragaszkodott
A már megfogant magzatához.
*
Bár tudta, mit várhat sorsától,
Nem ijedt meg rengeteg gondjától.
Nem félt kettőjük jövőjétől,
Bízott Isten irgalmasságában.
Nem szakította meg a pici életet,
Világra jött orvosának segítségével,
– Igaz, műtéttel. – Bármit hoz az élet
Ő mégis örül szép kicsi fiának.
*
Bevált orvosának korábbi jóslata
Hogy gondjai lesznek, – jól tudta.
Több baja volt kis súlyú szülöttével,
Mint együtt két nagyobb gyermekével.
Azért ha lassan is, mégis növekedett,
Kicsit elmaradt, de mindig igyekezett.
Nagyon szerették őt mindnyájan
Ő lett a kedvenc a családban.
*
Édesanyjának dolgoznia kellett
Akkor nem volt sem gyes, sem gyed.
A kicsit bölcsődébe vitték,
Ott is mindnyájan szerették.
Csak fogékony volt minden fertőzésre,
Ezért nemsokára kórházba került
Ahol mandulájával műtötték.
Utána masszív kiskölyök lett.
*
A fővárosba kellett vizsgálatra járni,
Hogy fejlődését figyelje doktor-néni.
Nőtt, növekedett, néha talán
Lassabban, mint mások. Amit kellett,
Mégis megtanult mindent,
Hároméves korára már óvodás lett.
Kedves óvónéni nagyon szerette,
Csoportjában sokat foglalkozott vele.
*
Utána vitték hetes foglalkoztatóba,
Budapesten tanult, ott járt iskolába.
Tanították őket sok mindenre
Nem annyira, írásra-olvasásra,
Inkább az életre, munkára.
Jártak üzembe, kekszgyárba
Sorolta hányféle kekszet mérnek
Otthon hallgatták, nagyot néztek.
*
Abban az időben gondoskodtak róla,
Hogy sérült embernek legyenmunkája.
Olyan helyre került, ahol papírral
És egyéb apró munkával
Nyugdíj-jogosultságot szereztek.
Arra is gondoltak, hogy fejlődjenek:
Tanult szakkörben rajzolni,
Színes képeket filctollal festeni.
*
Mindent megtesz, amire kérik,
Szeretik, mert kedves, szeretetre éhes.
Boldog, ha másnak kedvére tehet,
Szeretettel nála mindent elérnek.
Ilyen a szeretet, ezért érdemes élni.
Már ő is felnőtt rokkant ember,
Kétezerháromban rajzkiállítása volt,
Mivel mindig szorgalmasan rajzolt.
*
Anyjának – sokak által – boldogtalannak
Hitt gyermeke olyan eredményt ért el,
Amilyenhez nem juthat sok ember.
Örül a család, mindenki boldog.
– Milyen az anyai szeretet? –
Hogy világra hozta, sose bánta meg,
Mert a sorsa sok mindenért kárpótolta:
– S milyen is az élet? – Velük
A szeretet csodákat művelt!
*
Sorsok
By Finta Kata
15 hozzászólás
🙂 hát…..bár a formán szerintem még lehetne csiszolni, nagyon szép történet. Egyszerre szomorú egy kicsit és elgondolkodtató, megindító. Emberi.
Szerintem több verset kéne írnod.
szeretettel: sanna
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad a versemet. Azt is, hogy őszintén megírtad róla véleményed. Tudom, hogy nem vagyok jó vers-írásban, de azért néha próbálkozom.
Az igazság az, hogy teljes nyugalom kell hozzá, ami mostanában nálam ritka madár.
Kösz, hogy meglátogattál.
Szia!
Próbálkozz is, mert szép, szívhez szóló dolgokról írsz. És ne becsüld alá magad!
🙂
Nagyon megfogó… és szép… még ha nem is a legjobb elrendezésben… és a legjobb rímképletben (de hol van a tökéletesség?, maximum törekedhetünk rá, semmi több), nekem minden ellenére nagyon tetszik és ihletett perceket kívánok versíráshoz is! grat.
Tetszett a versed…tisztelem az ilyen anyákat, azt hiszem nekem sosem lenne erőm belevágni egy “ilyen” gyermek felnevelésébe. De mindenki másmilyen. Remélem sokan olvassák a versed, és erőt merítenek belőle!
H.
Hayal-nak válasz:
Az igaz, nem volt könnyű életem, mivel több gond akadt VELE, a legkisebbel, mint két idősebb testvérével együtt. Bár, ha olyan emberrel kötöttem volna össze az életemet, aki mellém, a családja mellé áll, akkor könnyebb lett volna. De ez nem sikerült. Egyedül neveltem fel és taníttattam a gyerekeimet. Mégsem bántam meg. De akkor, abban az időben még nem tudták pontosan megállapítani a Down-szindrómát. Ma már igen. Igaz, az orvosom megmondta a második hónapban, hogy sok gondom lesz vele… terhességem idején, és föl is ajánlotta az abortuszt (bár akkor tiltott volt), két egészséges gyermekemre tekintettel felmentést jelentett volna. Én ragaszkodtam hozzá. És jól tettem. Még így is egy értékes ember élete múlt volna ki csirájában.
Ezen a nyáron is két helyen vittem magammal, egy író alkotó-táborba, mivel szépen rajzol, és most érkeztem meg 20-án egy külföldi nagy családi találkozóról, ahol legalább 80-an voltunk. Filctollal csodás képeket alkot az ő különös látásmódján. Tud viselkedni, mindenhol szeretik,
eddig sehol nem vallottam vele szégyent.
Ha akkor, régen, másképpen döntöttem volna, egész életemben lelkiismeret-furdalás gyötörne.
Nos, ennyit még hozzátettem a vershez.
Örülök, hogy meglátogattál. Én is megkereslek, de most a másik gépen, ahol lehet internetezni, valamit el-állítottam, a másikon fejeztem be az ott megkezdett írásomat, ezért el kell halasztanom.
Szia
Szép vers-szerű történet.
Drága Kata! Anyák napja közeledtével jó, hogy megírtad és most feltetted! Remélem sokan elolvassák és elgondolkodnak az életen és anyai szereteten mely nálad igen erős és emberi is egyben. Ez a gyermek más, de ugyanúgy szeretni való kedves teremtés. Puszilom Őt! Szeretettel: Éva
Évikém! – Nagyon kedves vagy, hogy a korabeli, régi verseimet is megkeresed. Ez a vers is az elsők közül való. S mi más jutott volna eszembe, hogy milyen témát válasszak akkor. Mindig nagyon kedves, szeretni való gyerek volt, és sohase bántam meg az akkori döntésemet, s egy percig sem jutott eszembe, hogy mit kell válaszolnom. S a
legnehezebb időkben sem voltak erről kétségeim. Köszönöm, a puszit át fogom adni
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szép történet, olyan emberi, és van benne valami, ami nagyon megfogott, a szeretet.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Korabeli versemhez írt kedves soraidat megköszönöm. Elnézést kérek, de csak most, hogy átnézem az anyagomat, találtam rá a kommentedre.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Számomra hihetetlen, hogyan lehet egy anya ennyire erős. Nem tudom, milyen az anyai szeretet, hisz hozzám nem ragaszkodtak ennyire, mint Te a gyermekedhez. Engem édesanyám elhagyott és 13 éven keresztül úgy bánt velem, mint egy ronggyal. Ennek mára jó pár éve, de a folt az örökre megmarad az életemben. Gratulálok a versedhez, a gyermekeidhez és hozzád, amiért csodálatos ANYA vagy!
Üdv: Délibáb
Igen, én nagyon ragaszkodtam hozzá, s nem lehetett megbánni, hiszen annyi kedvességgel árasztott el, nagyon lehetett őt szeretni. Azt én el sem tudnám képzelni, hogy egy gyereket csak úgy eldobjanak, hiszen aki világra jön, annak joga van élni, ráadásul családi körben, szeretettel, persze, ha a körülmények is megengedik. Hiszen az anyák mostanában ugyanúgy munkába járnak, mint az apák, ennyivel megnehezült a sorsunk. De aki akarja, az meg tudja oldani, hogy a gyereke mindent, ami neki szükséges, megkapjon.
Sajnálom, hogy nem részesültél az anyai szeretetben. Szomorú sors az.
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad.
Szeretettel: Kata
Drága Kata.
Csodaszép történet egy életútról, az anyai szeretetről ami valódi csoda!
gratulálok szeretettel: Ica
Drága Icuka!
Köszönöm szépen kedves soraidat. Jó találat: Igaz, hogy hőn, nagyon-nagyon
de nagyon lehet szeretni ezzel a gonddal született gyermeket is. Most már
ő is elhagyta az 50 évét, pedig egy orvos kiskorában azt mondta: "Az ilyen
gyereket alig érik el a 12. évet is…" Én nem voltam sohasem ájulásos valaki,
de akkor majdnem elájultam, hogy tud egy orvos – kérdezés nélkül – ilyen
rettenetes fájdalmat okozni? Azt érte el velem, hogy amíg el nem hagyta
a 12. évet, én reszketve, félve éltem…
Egyébként én azt mondom, hogy nem szabad még felnőtt betegeknek sem
kérdezés nélkül ezt kimondani.
Köszi, drága Icuka, hogy olvastad.
híján