-idegen és zavaros,
elcsigázott lelkem
csak vaktában botladoz'-
-nem találja a kiutat:
kapaszkodók után
hiába keres-kutat…
Eltemet ez a szövevény:
nem csillan semmi remény?…
Hol vannak a segítő kezek?
Hol a kedves emberek?
Mindenki elhagyott?
Tényleg egyedül vagyok?
Adjatok legalább egy jelet…
…s én kérdés nélkül megyek:
követve a hívó szót,
a nyugtatót…a biztatót…
4 hozzászólás
Szia!
Szép szomorkodós vers,olyan segélykérős.Mint a jegyzet mutatja régen volt.Azóta rátaláltál a segítő kezekre biztosan,meg aztán itt vagyunk mi is az agész "Napvilág+.
Gratulálok.Szeretettel:hova
Szia Hova!
Munkahelyi atrocitás volt a kiváltója (TESCO-rabszolga voltam) – azóta már a munkahely sincs meg…
A többi meg – hát igen…jó valahova "tartozni" 😀 – és köszönöm 😀
szeretettel: dreaming azaz Éva
Segítő kezek itt is vannak, s nem vagy egyedül, mert a Napvilág igazán egy jó közösség.
Jó, ha kiírod a bánatod, de nem szabad beletemetkezned. Akarnod kell a kilábalást, s ha így lesz, meglátod, kijutsz a mélyből és rendeződik minden.
Belső levelet is írhatsz,.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, de írtam a jegyzetben: "régi rossz emlék"…
Még "TESCO rabszolga" koromból – munkahelyi atrocitás volt :S
…de azért mégegyszer köszönöm kedvességedet 😀
Szeretettel dreaming azaz Éva