Átaludnám a telet,
a hideg évszakot.
Nem látnátok addig sem,
hogy én hol vagyok!
Kinn jeges szél karma váj,
s dörzsölnénk kezünk.
Üreg mélyén meleg vár,
hol mormoták leszünk.
Nem ismernek ők telet,
csak tavaszt, nyarat.
Álmaikban fán a lomb,
mindig zöld marad.
A mormoták, a mormoták
oly mélyen alszanak.
Tél szelének szárnyai
ápolják álmukat.
Ott örök évszak a tavasz,
a fény, a napsugár.
Ébrenlétük ugyanaz,
míg forrón tart a nyár.
A mormoták, a mormoták,
nem ismernek telet.
Az élet napos oldala
mindig jó meleg.
Kinn jönnek hideg napok,
benn álom vár, s alom.
Én mormota nem vagyok,
de álmom nem hagyom!
Debrecen, 2008. 05. 03.
11 hozzászólás
Szia!
A férjem lőtt már mormotát Ausztriában.Hazahozta ki lett preparálva.Én testesebb állatot képzeltre el, míg nem láttam.A versed tetszik.S bár ők téli álmot alszanak, az sebaj, Te is aludhatsz többet, de az álmodat, álmaidat ne hagyd!
Szép estét:Marietta
Kedves Alberth!
Sajnos a modern idők, elvitték, a számomra, tél egyik fontos jelentőségét, az eberközötti kapcsolat elmélyesitését. Azokon, a hóval befujt téli estéken, mikor az ember, csak a szomszédb tudott átmenni, televizió, rádió nem volt, csak a gyenge petroleum lámpa fényénél beszélgettek egymással. Megismerték egymást, megtudták egymás örömét, baját,
ha valami nem megszokottat mondott, vagy tett a másik, nem sértödtek olyan gyorsan meg, egyszóval ismerték egymást valóban, nem csak azt tudták, hogy a másik hogy néz ki.
A szépen megirt versed, ezekröl a kis állatokrol, az emberi, ősállat megváltozását hozta az eszembe. Hihetettlen egy egyszerü kis állat, egy szépen megirt vers, milyen melankolis godolatokat tud előhivni.örülök, hogy olvashattam a versedet
üdv Toni
Kedves Marietta!
A mormoták képesek ősztől tavaszig aludni, igazi csúcstartók. Ezért mondják, hogy ,,alszik, mint a mormota…" Ők aztán a telet még hírből sem ismerhetik. Ezek a gondolatok megfogtak egy vers erejéig. Egyébként én sem láttam még mormotát eredeti ,,nagyságában". Én egy anti mormota vagyok, de bizonyára többet kellene aludnom, mert néha szédelgek. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Valamikor a szomszédokkal más kapcsolatunk volt, mint manapság. Sokkal többet tudtunk egymásról, tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk. Téli estéken pedig még inkább. Személytelenebb lett a világ, ellenben kinyílt és az elektronikus média által sokkal több információhoz juthatunk. Talán a meghittség, ami hiányzik újabban… Ott pótoljuk, ahol tudjuk, mert az igény meg van rá…
A mormotákról nem tudom, írtak e már verset, de nekem mindenesetre ihletésem lett erre is… 🙂
Üdv.: Alberth
Nagyon aranyos a mormota-versed. Én is szívesen lennék mormota, mert nagyon szeretek sokat aludni. Ha valami miatt nem alszom ki magam, akkor egész nap szédelgek, mint aki másnapos.
Visszatérve a mormotákra. Kicsit irigylem őket, mert a legszebb évszakban, a tavaszra ébrednek, amikor talán a legszebb a természet, s a másik szép évszakban, a színes ősz végén mennek ismét álmodni. Persze, ha tudnak álmodni.
Jó volt olvasni a versed, ahogyan összekapcsoltad saját álmoddal.
Üdv. Kata
Erre még sosem gondoltam, hogy aki téli álmot alszik , az nem ismeri a telet 🙂
Ör5ülök, hogy itt jártam!
Hanga
Zord napokon sokszor én is arra gondolok, hogy jó lenne átaludni a telet. Jó vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Kata!
Néha jó lenne mormotának lenni. Átaludni a telet, s csak tavasztól ősz végéig ébren lenni. Érdekes lehet egy ilyen hosszú álom. Ébredéskor vajon mire emlékeznénk belőle?
Üdv.: Alberth
Kedves Hanga!
Logikus hogy nem ismeri a telet, aki átaludja. Hacsak nem álmodik róla oly mértékben, hogy mégis ismeri. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Télen több alvás szükséges az embernek, hiszen oly hosszúak az esték. Ellenben nyáron jóval kevesebbet alszok. Talán a régiek délben pótolták a hiányzó alvást.
Pl. ír is erről Arany János a Toldiban:
,,Kazlak hűvösében tíz-tizenkét szolga…"
Nyugodtabbak is voltak az egyszerű emberek, mint manapság és vidámabbak.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Aranyos, ritmusos verset írtál e kedves kis álomszuszékokról, akik csak a fényt ismerik.
Fényimádó létemre (Oroszlán) sokszor irigylem a téli álmot alvó állatkákat, gyakran lennék szívesen a helyükben. Nem szeretek fázni. 🙂
Az álmod pedig ne is hagyd a szürkeségnek hozzáférni! :))
Üdvözlettel: Ria