Szivacsos, kis golyócskák
kavarognak részegen a bőröm alatt
teleszívva a matrac halvány, meggyötört illatával,
míg a páradús levegőben
bátran aprózzák a teret tagjaim,
s madárfigyelmem éles, darabos foszlányai
egyre csak arra figyelmeztetnek:
ez még mindig a valóság!
Közös sóhaj
By AmigoH
4 hozzászólás
Helló!
Azt hiszem, a versed meglehetősen elvontra sikeredett. 🙂 A hangulata érdekes.
Kk
Igen elvont, ez a megjegyzés találó a szövegedre.
Kata
szerintem gyönyörű. elképzeltem.
Kedves Amigoh,
Káprázatos kivetítése az érzéseknek.
“s madárfigyelmem éles, darabos foszlányai
egyre csak arra figyelmeztetnek:
ez még mindig a valóság!”
Köszönöm az élményt.
M.