Erik a Fantom :3. Fejezet

Másnap a kis cédula kísértében vissza juttattam az órát a jogos tulajdonosának s végre, akkor még úgy hittem, elfeledhettem Franchescot.
A nap további részében, a karneválon, előadásoztam, de most lemondtam, arról hogy bárkitől is elemeljek valamit.
Türtőztettem magam, visszafojtottam minden kiferdült ötletem, nem hiányzott egy újabb balhé, s így eseménytelenül telt a reggel.
A telihold már fen volt az égen, mikor végeztem s az nap utoljára hajoltam meg a nézőknek , majd egy szökkenéssel elhagytam a színpadot .
Igyekeztem mindig pontban 10 – kor, ha módom volt rá hamarabb, elhagyni a színpadot, mert ahogy sötétedett a karneválozók tömege úgy nőtt s az emberek társasága sohasem volt ínyemre .
Ilyentájt , 10 óra körül , legtöbbször , távolabb a karneváltó egy kevésbé forgalmas utcán , egy padon üldögéltem.
Ezen az utcán többnyire csak a Szent Márk térről hazafelé menők jártak .
Csendben ültem s hallgattam a távolról vízhangzó csatornák csobogását és a lábam előtt lépkedő galambok búgó hangját .
Szerettem az éjszakát , gyerek koromban sokszor elszöktem otthonról hogy meg lessem az éjjeli állatokat , a róka kölyköket. Egyedül az éjszaka tette lehetővé hogy bármikor is ki tegyem a lábam a szabadba mert , a sötétnek köszönhetően nem látott senki , csak egy árny voltam .
Kis idővel később szétnéztem a szürke éjjeli utcán , s szemeim szinte azonnal egy bizonyos pontra tévedtek .
Nem messze tőlem , úgy hatvan méterre , megpillantottam három suhancot és egy lányt . A lány , gondolom , hazafele siettet , amikor két fickó az útjába állt s nem engedték tovább .
A lány egy pillanatra megtorpant , majd férre taszítva a két férfit folytatni akarta útját , ám a harmadik megragadta a karját s nem engedte !
– Eresszen !!! – hallottam a lány vad és parancsoló hangját s láttam hogy kiártja fehér karját a suhanc kezéből , de az ujjara csuklójára fonta erős ujjait és vissza rántotta a lányt !
– Engedjen el , hallja !!! – A lány hangjában kétségbeesettség csengett ,
és vadul próbált szabadulni , de hiába !
Ez már igen csak felkeltette az érdeklődésemet és kezdett dühíteni a dolog !
Sötét tekintettel figyeltem tovább az eseményeket .
– Eszem ágában sincs , szépségem . – mondta a férfi undorító vigyorral és magához vonta a lányt .
Förtelmes egy fickó !!
Már forrt a vérem s dühöm egyre nőtt , soha nem bírtam az ilyen szemtelenséget! Fölálltam és sietve közelebb mentem , meghúzódva a sötétbe , vártam a pillanatra mikor kell közbe lépnem .
Most hogy közelebb voltam rádöbbentem hogy ismerem ezt a férfit és sajnos ő is engem !
Többször kötött már belém , de számomra nem ezért volt veszélyes . Ő és két társa volt az egyetlen akik tudták a titkom , hogy mi van a maszk alatt .
Mind hárman ismerték Javert , egykori fogvatatómat a cigány táborban !
Ez a fickó jó párszor feldühített már s csak Isten a tudója , mért nem végeztem vele .
– Ha nem enged el én …. – a lány kiszabadította karját és a férfi felé lendítette tenyerét , de a szó a torkára forrt , mert az meg ragadta karját és hátra csavarta . A lány felkiáltott fájdalmában .
Most volt elég ! Eleget láttam !!
Elő léptem a sötétből .
– Enged el !! – Mondtam félelmetes és parancsoló hangon .
–Húúú , itt a Sátán gyermeke ! – Gúnyolódott mikor meg látott s a földre lökte a lányt ,
aki döbbenten nézett rám .Megpróbáltam elengedni a fülem mellet ezt a sértést , mellyel minden egyes találkozásunkkor üdvözölt , pedig majd szét vettet a düh .
Lassan odamentem és felsegítettem a lányt .
– Milyen lovagias ! – kiállott fel az egyik a három férfi közül . – Csak egy a gond, – folytatta gúnyosan – hogy ilyen ábrázattal nem fogod elnyerni a hölgy szívét !
Mind kacagni kezdtek s láttam a lány hogy nem ért semmit , az ő számára csak egy karneválozó voltam maszkban . – Haza kísérem úgy biztonságosabb . – mondtam nem figyelve a harsány kacagásra ,
hátat fordítottam , el indultam a lánnyal .
– Csak nem meg ijedt Szinyór Tetem ? – kérdezte gonosz gúnnyal az egyik .
Hatalmas csend támadt .
Tetem !? Ez a név …. Javert , ő nevezett így !
Eszembe jutott az ember akit mindennél jobban gyűlöltem .
Megtorpantam kezeim görcsösen szorultak ökölbe törzsem mellet .
Ez a sértés nyílvesszőként hasított a szívembe ! A türelmem el fogyott s nem bírtam tovább féken tartani dühöm!
Minddel végzek !!!
Dühöngtem elmémben és egy hirtelen mozdulattal meg fordultam . Mind hárman körém álltak , ketten oldalt és a harmadik előttem . Láttam hogy a kezében kés csillog !
– Nézzük meg mi van a maszk mögött , fiuk ! – az uszításra lassan közeledni kezdtek ,
s mind kést rántottak .
Vártam amíg , egy is , elég közel ér hozzám . Csupán egy méternyire , amíg a kötél elér s egy gyors mozdulattal elő rántottam köpenyem alól a pandzsabi kötelem, egy vékony selyem lasszót .
A hurok egy szempillantás alatt a jobboldalról közeledő férfi nyakán volt ! Magam hoz rántottam és egy határozott mozdulattal végeztem vele . A hurok össze szorult torkán , s egy perc sem telt el ,
már nem élt .
A földre löktem a holtestet s sötét tekintettel lenéztem rá : az arca eltorzult , szemei kidülledve meredtek a fekete égbolt felé.
Hirtelen elfeledkeztem a lányról , aki ott állt rémülten nézve rám .
Nem érdekelt más csak hogy megtoroljam a sértést !
Nem sokáig gyönyörködhettem , úgymond , a holtestben mert, hamarosan egy kés lendült felém , ám a támadó lassú volt könnyedén elkaptam kezét s erős szorításomtól a kés a földre hullt .
– Tetem ? – kérdeztem félelmetes hangon , miközben a férfi keze
majd szét roppant ujjaim közt . – Tudni akarod milyen Tetemnek lenni ?! – vérfagyasztó tekintettel néztem a szemébe.
Egy pillanatnyi csönd támadt . – Hát most meg tudhatod ! – Mondtam dühösen ,
hangom rémisztőbb nem is lehetett volna , majd felkaptam a kést a földről és leszúrtam.
Ekkor hátulról egy kar fonta át a nyakam .
– Nincs szükségem rájuk ! Egyedül is megnézem mi van ez alatt ! – a férfi meg markolta , majd letépte rólam a maszkom ! Kiszabadultam fojtásából s megfordulva , kezemben a késsel neki rontottam s ő nekem . Hatalmas erővel szívébe mártottam a kést .
Akkor még nem éreztem semmit .
– Látni akartál !? – ordítottam – Most láthatsz , gyönyörködj bennem !! – Kiáltottam ,
fél őrülten a haragtól.
Egy undorító , kárörvendő vigyor jelent meg a haldokló arcán , majd teste elernyedt s vége .
Arcom kezemmel takarva , támolyogva fordultam meg . Már éreztem hogy valami nincs rendjén ! Hatalmas fájdalom hasított a mellkasomba ! Odakaptam a kezem , majd térdre estem !
Kezem vérben úszott , mikor elemeltem a szívemről s rá néztem .

Mi történt ?
Testem elnehezült , látásom romlott , minden kezdett homályba borulni . Tompán , rohanó léptek zaját halottam .
– Mi történt itt ?! – kérdezte rémülten egy férfi , de hogy ki már nem tudtam kivenni .
– Bátyám ! – halottam a lány kétségbeesett hangját .
A lány, mindent látott !
Csak most fogtam fel hogy ott volt !
A maszk !
Megrémültem .
A maszkom … el… el kell takarnom az arcom !!
Elgyengülve tapogatóztam a földön keresve a maszkot . Halványan láttam hogy a lány rémülten néz rám . – Ó , Istenem , az az ember , segíteni akart nekem , Franchesco , csak segíteni ! – a lány hangja rémülettől és zokogástól remegett.

Franchesco ?! Hogy … hogy … lehet ?!!
Próbáltam fülelni , de már nem hallottam semmit a beszélgetésből .
Kezembe vettem a maszkot , majd tántorogva remegő végtagokkal fölálltam .
– Ön ?! – hallottam Franchesco meglepett és hitetlenkedő kérdését , de szólni nem tudtam . Szinte már nem is hallottam és éreztem hogy egyre gyengülök .
Szóval megszúrt !
Fogattam el dühöngve , a sebre szorítva kezem . Dühösen ziháltam mint egy őrült , nem kaptam levegőt a fájdalomtól , ki éjtettem a maszkot a kezemből és össze estem !
Minden el sötétült !