Ha tehetném
a testem puha párna lenne,
s a megfáradt rajta megpihenne.
Ha tehetném
szétszabdalnám szívem,
s annak adnám,
aki kéri.
Ha tehetném,
gesztenyefa lennék,
lombjaimmal hűsítenék.
Ha tehetném,
forrás volnék,
szomjazónak inni adnék.
És lennék felhő az égen,
esőt ontó, éltető.
S, ha lehetnék, búza lennék
aranyló kalászba hajlanék.
Ha tehetném….
ember lennék.
Megbocsájtó, s bocsánatot kérő
szavakban szenvedő,
végtelent megbecsülő.
Ha tehetném…
érteném, miért
nem úgy élünk,
mintha utolsó napunk lenne.
Egyszerűen,
Szeretve…
3 hozzászólás
Szia!
Szép a versed!Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Nekem kicsit kusza, kevéssé összeszedett, nincs egyértelmű ritmusa, de az utolsó gondolat tetszik nagyon!
Kedves Timea!
A versed olvasásakor Mahatma Gandhi mondása jutott ismét az eszembe:
"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." Amit tehetnénk, kezdjük is el már megtenni. Ne csak mindig azt mondjuk: Majd holnap, holnap biztossan meg tezsem. De miért várni holnapig, miért nrm ma? Ez szerintem az emberiség legnagyobb vétke. Mert sok mindent amit holnapra halasztunk, már nem ér semmit. Biztossan ezért írta, mondta Gandhi is ezt, mert ő belátta, milyen sokra képes egy ember, és milyen kevest használ ki belölle.
Üdv Toni