Fecskefarkú lepke

Fecskefarkú lepke

Szemet gyönyörködtető látvány volt.
A bíborszín rózsaszirmon hintázó sárga lepke, a fekete zebracsíkokkal feltűnő volt, szinte vonzotta a tekintetet. A pillangó zavartalanul élvezte a napsütést, szárnyát időnként összecsukta, majd szétterítette újra.
És fogalma sem volt róla, hogy milyen mélyen eltemetett emléket hívott elő.

Még gimnazista volt, és nyári feladatnak kapta a rovargyűjtést. Szépen gyarapodott a gombostűre szúrt áldozatok sora, és ő élvezettel rendezgette őket. Elképzelte, hogyan fog kinézni a teljes gyűjtemény. Egy sárga, feketecsíkos lepkét szeretett volna a doboz központi helyére, de sehogy nem sikerült ilyet befogni. Barátait is ráállította a vadászatra, – hiába. Szinte rögeszméjévé vált az a fecskefarkú lepke.
Egyik délelőtt Sanyi állított be hozzájuk. Szégyenlős vigyorral állt, kezében az áhított lepke vergődött. Döbbent diadallal nézte a fiú kezét. Döbbent volt, mert a fiú igazi állatbarát volt. Összeszedett minden sérült kígyót, verebet, tücsköt, gyíkot, és ápolgatta, gyógyítgatta őket. Személyes sértésnek vett mindent, amit az állatok ellen elkövettek.
És lepkét fogott…..
Neki ……
Amikor Sanyi elmesélte, hogy a pillangót meztelenül kergette a réten, mert a fürdőnadrágját levetette, és lepkehálónak használta, először csak kuncogott. Aztán elképzelte barátját meztelenül, a fürdőnadrágot lengetve, …. és kitört belőle a vihogás.
A fiú lehajtotta a fejét, nézte áldozatát, aki már nem vergődött.
Ujjai sárgák voltak és feketék, amikor a lány elé dobta a földre az összetört szárnyú pillangót.
Lehajtott fejjel, lógó vállal ment el.
Elgyötört tekintetét csak akkor értette meg, amikor a sárga rózsacsokrot a koporsójára tette.
Könnyeit nyelve szipogta: megölte miattam, nekem …
A fiú is vergődött, úgy, mint az a lepke.
És nem bírta az élet szorítását. Úgy, mint az a lepke.

Sárga pillangó a vörös rózsán.
Szemet gyönyörködtető látvány.
Fájdalmas emléket idéz.
De azért szép.