az már talán a vég,
így nem érdekel
mi is jöhet még…
Nem is emlékszel
milyen volt rég,
mikor feletted is
kék volt az ég…
Most nincs nappalod
s nincsen éjjeled,
nem törődnek azzal
mi is van veled…
Senki sem kérdezi
mi a baj, mi fáj?
Ilyenkor tudom jól:
sírni muszáj!
gyere és sírd hát ki
vállamon magad,
s talán ha az segít
majd súgok szavakat…
…szavakat mik talán
vigaszt nyújtanak,
sebzett szíved
itt nyugalomra lel
a hűvös félhomály
lágyan körül ölel
a távolból tétován
egy halk dallam szól
(…érzed? a megnyugvás
itt kószál valahol…)
8 hozzászólás
Nagyon jó érzés, amikor valaki úgy érzi: "a nincs sincs", s akkor vigaszt nyújtanak neki.
Szép verseket alkotsz, szeretem olvasni a műveidet.
Szeretettel: Kata
Nagyon megtetszett a címe, a vers maga is érdekesen alakul, a keserűségtől, reményvesztettségtől a megnyugvásig. Csak a "senki nem törődik
mi is van veled…" sorok zavarnak nagyon, mert így nem értelmes. Üdv, Poppy
Szia Kata!
Köszönöm szépen – ezt bizonyítod is – Te vagy a leghűségesebb olvasóm mostanában :))))
Még egyszer köszönöm 🙂
Szeretettel: Éva
Szia Poppy!
Valóban – hiányzik egy "azzal"…
Talán így jobb lenne:
"Most nincs nappalod
s nincsen éjjeled,
nem törődnek azzal,
mi is van veled…"
Hmmm???
Nekem tetszik az új variáció. 🙂
Örülök, hogy sikerült javítanom :)))
Kedves Éva!
Tetszik a versed címe és témája is.Kellemes és kedves vigasztaló vers.
Örülök, hogy megtaláltam ezt a verset.
Szeretettel:Ági
Szia Ágikám!
Én is örülök, hogy megtaláltad 🙂
Köszönöm!