Hűtlen szív

Elindultam a lépcsőn fel,kerestem,hol nyílik ki számomra a Világ.
Emeletről-emeletre siettem, követve lázadó szívem hiú parancsát:

Tegnap megint Nála jártam,hogy csillapítsam kínzó vágyam.
Alig csukódott be az ajtó,máris csókokkal borított el lágyan.
Keze barangolt a már rég ismert,s megszokott ösvényen,
Teljesen elfeledve mindent, együtt úsztunk az örvényben.

Hatalmas kék szemekkel tekint rám,barna hajába kapaszkodva,
kivörösödött arccal hagyom, kívánom, tegyen velem amit akar.
Hiszen ezért vagyok itt, újra nála már megint,
a lopott órákért érdemes a hétköznapokat túlélni.

Mélyen a szemembe néz, magabiztos,tudja mire van szükségem,
Vele igazán különleges minden,még magam is annak hiszem.
Egyetlen délután alatt többet ad,mint az a szürke egér ki a mindennapok
ócska,nehéz perceiben a fülembe súgja: szeretlek galambom.

Valamikor egy pár voltunk,de az élet külön utakra sodort.
És lám milyen kicsi is a világ , szívünk bolond hangja
egy másik,otthonunktól távoli szigeten is egymásra talált.
Köztünk már rég vége,pedig sohasem fejezzük be…

Ő nem mondja.ki azt a szót, hisz teljesen felesleges,
vágytól égő ölelése, kéjtől izzó tüzes pillantása , bőre melege,
forró csókja, puha,gyengéd ajka mond el mindent helyette.
Köztünk már rég vége, pedig mi ezt sohasem zárjuk le.

Mert bizony megvan a saját élete saját lakással,saját családdal,
de itt vagyok még neki én is,saját titkos,külön bejárattal.
Melyet végleg elhagyni,elfeledni nem képes,
ennek az érzésnek csak a halál vet majd véget.

Folyton megkeres,várja az alkalmat,mikor kettesben lehetünk,
csak egymásra figyelve,az éjszaka csendjébe elmerülhetünk.
Nincs köztünk féltékenység,nincs könnyes búcsú,nincs bánat,
miért is nehezítenénk meg az életét egymásnak?

Mi lehet ez,ha nem a legőszintébb szerelem,
Ami szavak nélkül,az érintés erejével üzen?
Mi lehet ez,mely újra és újra hazugságba hajszol,
Csak,hogy nézhesselek,amíg TE alszol….?

Elindultam lefelé a lépcsőn,bezárult hátam mögött a Világ.
Emeletről-emeletre,szívem párjától egyre messzebb már.

Óvatosan lépdelve,mert könnyeim fátyolként borulnak szememre,
Lassan leérek, addigra szinte megnyugszom,mert tudom,érzem
Az Ő szíve is lázad;lázasan utasítást ad ;az övé is ugyanolyan hűtlen,
zakatol,kiállt utánam,és a szív parancsa lesz végül a győztes.