s nem tudod hirtelen: ki, és hol vagy
mikor felhő ül válladra lágyan,
s elhiteti veled, hogy így a jó
nem fontos látnod most mi a való
hiszen tudod attól csak elfolyik
eltűnik, elillan a vágy, a cél,
amitől repülne, amiért él
az ember – amiért szárnyra kél…
…mikor álmaid csúsznak mocsárba
s érzed még nem voltál ilyen árva
amikor hullik fejedre pernye
s kaloda szorul szegény szívedre
amikor üresen kong a lelked
s érzed már meghalni sincsen kedved
ne félj megtenni: jöjj, nyújtsd a kezed –
– ha nem is látsz, tudd: én ott leszek…
4 hozzászólás
Szia!
Nagyon jó, elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Köszönöm, hogy olvastad :)))
Kedves Dreaming!
Szép képekkel megírt elgondolkodtató verset írtál, örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: Falevél
Köszönöm kedves Falevél :))