Hat macska árnyékában
Nem tudtam, hogy leszálljak-e
A nyomorult villamosról,
Vagy menjek tovább,
Sosem volt a BKV-nak tétovább
Utasa még, szerencsésebb
Legföljebb a szerencsés eb,
Melynek testén átment a kerék –
Nem tudtam, hogy bemenjek-e
Az üresen kongó házba, vagy
Maradjak az utcán odakint,
Láttam egy zöld autót is, amint
Gúnyosan és metálfényben csillogott,
Te sem hagysz bennem új nyomot,
Fuvarozzon téged a halál –
Nem tudtam, hogy forduljak-e
Be vagy vissza, mindegy az irány,
És mindegy, hogy honnan nézik,
Helyettem ők mire végzik,
Azt sem érzik meg, ha vérzik,
Enyém a seb, keservesebb,
Mint őnekik a jog –
Tehát a kóbor utcasarkon, majdnem egyedül
(Járókelők járnak-kelnek, s legbelül
Mindegyik részvéttelen),
De ők hatan a fonnyadt kertben, egy csapat
Feketében és fehérben, mint a régi
Képeken, hol a színeket
Jótékonyabb homály védi,
Ébenfa és elefántcsont,
Fekete-fehér –
És akkor, mintegy jeladásra
Felnéztek, és megfordultak ők hatan.
Tizenkét sárga szem, Sebesre mart,
Szőrös bundák. Tűkarmos pacsok.
Engem néztek mind a gazdátlan macsok,
Néztek, s biztos elállt volna a szavam,
Ha bárki akkor szóra késztet –
Miért verekszik így a macskanép?
Pofon kijár a kis kölyöknek is,
A karmok épp nem szenteskednek,
Állítólag szent estednek
Se jár ki hódolat,
Hát még a szürke reggelek,
Megunt kabátként félretettelek,
És most hiányzol, fáj nagyon –
Adj erőt te, vagy taníts,
Mit mondjak, és mivé legyek
A macskáknál lényegesen
Fejletlenebb emberek
Szűk körében, szűk szobában, ahol mindig gyér a fény,
Relatívvá lesz a másutt
Elismert serény erény –
Adj erőt, hogy azt az egyet
Lássam csak, és rá vigyázzak,
Egyedül csak benne lássak
Minden jót és minden kellőt,
Mindenféle bölcs és felnőtt
Dolgot, amit szeretni illik –
Az Egy legyen a mérce, és
Hozzá képest semmi nem sok, nem kevés,
Semmi se túl nagy vesződés, semmi se gond,
Amit ő mond, az a lényeg, amit ő tesz, azok tények,
Az vizsgálatra nem szorul,
Térül, fordul, ürül, borul,
Egy rossz szóra elkomorul,
Egy szép szóra csodálatos
Mosoly deríti fel –
Tebenned bízom – csak egy idő óta –
Nem gyepes hit unalmával,
De féktelen buzgalmával
A neofitának –
Nem kötni és nem oldani,
Elhallgatni s kimondani
Senkinek és mindenkinek,
Hadd tudják meg olyan sokan,
Hogy az legyen természetes –
Milyen éjjel következhet
Erre a lázas és formátlan napra,
Van-e álom elég gyatra,
Vagy épp eléggé nagyszerű,
Méltó ehhez a naphoz –
5 hozzászólás
Kedves Márta!
Mondhatom, a macskákról nagyon sok minden eszedbe jutott, amit a hosszú versedben elmondtál. Gondolom, ŐK HATAN indítotak arra, hogy ezt a verset megalkossad.
Mivel én nagyon is állatbarát vagyok, érdeklődéssel olvastam. Nagyon tetszik versednek a következő része: "És akkor, mintegy jeladásra Felnéztek, és megfordultak ők hatan."
És a további rései is.
Kata
Kedves Kata!
És tényleg láttam ezt a hat fekete-fehér macskát egy elhanyagolt kertben, az Andrássy út sarkán. Megfordultak és rám néztek; a többi már csak adta magát.
Szia:)
Hát mit is írhatnék:)Nagyon tetszett a versed.Jó volt olvasni4
Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina, köszönöm a hsz-t, értékelést. Hogyan jutottál el egy ilyen régen feltett vershez? (Bár én is mindent elolvasok, ami macska.)
Nekem a versedben a gondolatok áramlása tűnt fel és az a ritmus amit ez ad a versnek. Először fokozatosan gyorsul majd újra lassúvá válik.
Mindig szívesen olvasom az olyan írásokat (ez nem csak a versre vonatkozik) amiknek van valami ritmusa, lüktetése.:)