Gyászba borult az ég,
zokogva jajdul,
mennydörög,
villám cikázik fényesen,
kiált élesen.
Szürkült határban
áztatja a földet,
fák között csörtet,
tócsába toccsan
vaskos cseppje,
és egymást követve
esik szüntelen.
Kopog az ablakon,
koppan az aszfalton,
átázott gátakon
veri a tam-tamot.
Szüntelen zuhogás,
utakon túlfolyás,
eláraszt mindent
az eső,
és jön a következő.
Most megint elered,
nincs is rá felelet,
meddig tart
az égi áldás.
Üres a szántás,
semmi nem terem.
Üres a verem.
Sártengerben fetreng
a víz, megáll,
árkokat nem talál,
csak hömpölyög egyre.
Zúdul a hegyre,
fölülről ömlik lefele,
a patak is fut vele.
Vízszínét teríti,
a mélybe meríti,
múló fájdalmát.
Szétszakadnak felhők,
sóhajtanak az erdők.
Elég lesz a csapadék,
Tele hordó, tál, fazék,
csordultig teli minden.
Nem kell már! – legyen bár ingyen.
Legyen vége a gyásznak,
– vízben áznak a házak.
Folyton-folyvást csak esik,
az emberek csak lesik…
Amint jön a zivatar,
mindent újra kitakar,
esik,egyre csak esik,
– álmunkat temetik…
Esik
By Ligeti Éva
13 hozzászólás
Kedves Ligeti!
A versed leirt gondolatai, szavai nagyon szépek, és pontossan olyan mint amiröl írsz.
Szakadatlanul megállás nélkül esik az esső, épp igy a versed is. Nekem hiányoznak a vesszök, a pontok, mint a nagy essőben egy kapú alja, egy kis eresz ahol egy pillanatra meghúzodunk, a versedben pedig, ahol levegöt tudnánk venni. Evvel nem azt akarom mondani, hogy rossz, tetszik is, ahogy a képeket felsoroltad, csak olyan gyorsan, hogy az embernek majdnem nincs ideje élvezni. Újbol, ez nem biztos, hogy helytelen, de ez volt az én érzésem, mikor a verset olvasta,
üdv Toni
Kedves Toni!
Köszönöm véleményed és örülök, hogy olvastad versem:)))
Igazad van! Először azt gondoltam, hogy a sorok végei megadják a törést, de ez nem így van. Most, hogy újra olvastam, valóban kellenek a vesszők. Javítom, és újra beküldöm.
Üdv.Éva
Szerintem a vesszők is kevesek, mert pont úgy hömpölyög, sodor, visz magával, ahogy az eső a cseppjeit. Szinte kifullaszt mire végigolvasom, és mégis újra el kell olvasnom. Nagyon jól sikerült. Szerettel Era
Kedves Éva!
Hihetetlen, hogy pár kis pont, és vessző, mennyit kitesz. Igy most a verset sokkal jobb olvasni, tudja az ember, hol vehet levegöt. Itt most eszembe jutott egy régi kis mese. A tanitó mindig dorgálta Pistikét, sol helyen hiányzik a pont vagy a vessző, miért olyan spórolós a pontokkal és a vesszökkel. Oda irta a dolgozat végére: A következö dolgozatodban, akarok több vesszöt és pontot látni.
Mikor a következő nap a Pistike dolgozatát nézte, nem akart hinni a szemének: A dolgozat végén egy sor pont, egy sor vessző, és egs rövid kis mondat. Itt most van elég, Tanitó bácsi legyen szives tegye oda, ahol hiányzik. Aláirás: Pistike
Üdv Toni
Erika!
Még jó, hogy nem adtad fel, és végig olvastad:)))
Már központoztam, így talán könnyebb követni.
Örülök vékeményednek:)))
Szeretettel: Éva
Kedves Toni!
Örülök, hogy visszanéztél:)))
Üdv.Éva
Kedves Éva!
Ha azt mondom, hogy ez egy szép vers, akkor nem mondtam semmit, mert ez nagyon gyönyörű alkotás, az olvasó szinte ott van az esőben, szerintem a rímek, és a "vesszők" is a helyükön vannak, szóval jeles.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Örülök látogatásodna:))
Köszönöm dicsérő szavaid. A vesszőket utólag tettem ki, ezért most már valóban érthető.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Csodálatos ez az alkotásod!
Mintha filmen nézné az olvasó az esőcseppeket, szinte hallani!…
Elismerésem!
Üdv: sólyomlány
Sólyomlány!
Köszönöm kedves szavaid:))) Örülök, hogy meglátogattál.
Üdv.Éva
Két mondatban jól összefoglaltad a meleget. Ide tévedtem, mivel a régebbi versek közt bóklésztam.
Üdv. Kata
Bocs! Nem ide szántam, véletlenül másoltam be!
*
A te versedhez az előzőhöz hasonlóan jutottam.
Érdekes versformában tártad elénk az idei Medárd-időszakot. Jó nyárelőnek mutatkozott az idő, késve érkezett, aztán kitett magáért, behozta a késett napokat is. Alig vártam, hogy abbahagyja, már nagyon unalmas volt az állandó zuhogás. Szépen és olvasmányosan tártad elénk ezt az időszakot, én pedig örülök, hogy ide tévedtem és elolvastam.
Szeretettel: Kata
Először arra gondoltam, hogy ajj esik esik esik… de valami azért csak kellene az eső mögé. Máskor is esik, igaz, ennél jobban többet erősebben nem nagyon tud már… tehát csak esett mögöttesség nélkül és akkor itt van a vége, amikor kibontakozik miért esett annyira… ezért megérte elolvasni.