És…

a toll kiskezemben…
megint egy e-e-e
verdesve…
újra ellódulok-
depresszió…
a toll már csak tudja,
mint egy hű műkutya-

száj – pelenka, újra…
újra ugyanaz a
költői
rémkép és rím…
verslábakon talp sincs-
üres, semleges E-
gyér, megint e- e- e…

VÁLSÁG VAN!
alkotói,
kotlói a mának,
fára másznak szánnal-
más vagyok, raktárra
a depressziót, ha
ilyen nyelv a magyar.

valami értelmet…
szülj, mert a végtelen
csak a
halhatatlanoknak…
elérhetetlen,
mint egy szép férfiszem.
(végtej a közértben…)

éjben fáj a méhem,
szülés- em-
lékei, ha- jó-ném-
ber- reg- ős- régi- em-
ber újra ugyanaz,
nagy válság van!
+maszlagos én… az van…

lehetne pedig ez:
fehér galamb illeg

füröszti szárnyait,
koca- módra baktat,
laktatja almamag…

lehetne újra, úgy,
anna az!

illeg- billeg-csillog
villog- illog- mi lóg,
lehetne…
ha nem az e- e- e
mindig emeletes
hülyeségek…
hüllő hull a versbe.

(v)ÁLSÁG VAN!
kotlói a mának
szájakat jártatnak,
én is most, én is majd…
tollakat a jóknak (egy- két madár verdes…)
ne nekem!
e- e- e…fejezd be…

kegyeletsértés
a sertéshúsevés
+a disznóverselés…