de nini! már hasad a hajnal gatyája
talán sok babot evett
s most gáztól vergődik
emitt meg a magány bajlódik, mert redvás az arca
pedig a rozsda, amely a kapun nyikorog
parttalan sivatagon számolja a homokszemeket
a kandúr csizmát húz
kövein vajh' mi trappol? csak nem a reggel?
az bíz a
márványból a pinty épp EDDÁ-t kottázik
…elhagyom a várost…
gyerek meg egy szál se a játszótereken
csak utcalány van közel s távol
az meg olyan piszkos
amikor meglátja
a villamos éktelenül sikolt
és kering
mint Bolygóhollandi a sínpályákon
amelyet hagytak őrizetlen
eluntam a testem
itt hagyom, belőle kilépek
sietek, hogy még időben
szembetalálkozzak magammal
a jeges kirakat üvegén
most látom szög kezemen
pedig szívemet verte a fájdalom
biztos azt hitte- halasi csipke
még ujjam kiverte, a lábam árnyékot taposott volna
de az csak maradt egy helyben
mozdulatlan
sínpályák őrzői, külvárosi templomok
alszanak még
itt fekszenek a lábam előtt
nem horkolnak
várlak
az ajtód is korhad
újra
kopogtatok, hallod Uram
én nem úgy, ahogyan a többi fiad
nézd a szögek helyét!
4 hozzászólás
kedves Noémi!
Egy az életben elfáradt, csalódott személy képe kerül elém amikor ezt a versedet olvasom. Eszembe jut első versem amit feltettem, de már régen, le is vettem vissza, arra kaptam az első hsz. "formabontó, de érdekes vers". Az első gondolatom akkor az volt, ha ma az ember a megszokott kerékvágásban halad, akkor lepecsételik, hogy különös. De ugyanazok akik a mástol kitaposott utat használják, sürün panaszkodnak, hogy öket nem veszi észre senki. De kérdem én, egy kitaposott, vagy még ami rosszabb, kiaszfaltozott uton, miért várják el a többitöl, hogy az ő lábnyomukat valaki megtalálja, vagy felismerja. Az csak akkor lehetséges, ha egy új útra térsz, csak akkor hagysz magad után nyomokat. Ez nem azt jelenti, hogy ez kötelező, de választani mindenkinek magának kell, Egy azonban biztos, a kitaposott út, biztossan könnyebb, de annál unalmassabb is. A remény az ami vezet, és kisér bennünket.
üdv Toni
Az abszurd nem az én versformám, ezért nem is akarok semit hozzá fűzni.
Kata
Kedves Kata, Toni! Köszönöm a hozzászólásokat.
Szia!
Sajátos életképet tükröz a versed. Nekem tetszik.
Szeretettel: Rozália