Megláttam haragtól izzó szemét,
lábam lebénult, verejtékben úszom,
félelem fogott el – most mit tegyek?,
érzem, csak a csodákban bízhatom.
Sosem értettem miért bántott engem?
Látni se akarom, szemem lehunyom.
Menekülnöm kell, már bizton érzem,
gyalázatát tovább már el nem tűröm.
Érzéketlen szíve fel sem foghatta,
miért viselem el sok gonoszságát?
Nem értem, eddig mért is vártam?
Azt tudom, nem tűrhetem tovább.
Élni akarok, magam nem hagyom,
üldözni fog tudom, nem enged el.
nem akarok meghalni, védem magam,
erőt veszek magamon, gyűjtöm az erőm.
Azt várom, hogy kellő pillanatban
fák árnyában osonjak, éj neszeitől
útnak induljak esti félhomályban;
félek a levél zizzenésétől, de jobban tőle.
Futok lihegve úttalan utakon,
üldöz a rém, félek, hogy utolér,
érzem, az erőm teljesen fogytán,
attól rettegek, amit velem tehet.
Erőt ad, hogy menekülnöm kell,
ruhámat bokrok tüskéi tépik fel,
fáradtan lihegek, elönt a verejték,
de sietnem kell, mivel utolér.
Patak előttem, merre mehetek?
Döntenem nagyon gyorsan kell!
Már átugrottam, a túlpartra érek,
üldözőm lemaradt – sikerült lelépnem!
Felocsúdva körbetekintek ijedten,
már a hajnalban gyönyörködöm.
Nyugalom és csend vesz körül engem,
nem értem azt, hová is kerültem?
Innen nem messze áll egy keresztfa,
rajt’ fából metszett Krisztus felfeszítve,
fején a töviskoronától vérző orcája
mintha felém nyugalmat árasztana…
Nem menekülök tovább, már nem félek.
Térdre borulok előtte, megköszönöm,
hálát adok: megmentett üldözőmtől,
jó érzés tölt el, mert itt van velem: Ő!
13 hozzászólás
kedves kata!
Elovastam a versedet , kétszer háromszor, de még mindig nem tudom ,mit írjak. Pedig írni akariok. Én mint tudod, mindig az érzéseim után írom a hsz,. De most csend van, átkozott iszonyatos szélcsend. Mikor a te neved alatt odakattintok, akkor lehet már a várakozásom eléggé magasz szinponton van, a vers tartalma talán érdekes, de mint irtad, a Láncvers ihlte nyomán készült, talán azért tünik olyan eröltetettnek, Én az őszinteségre esküdtem, és most ez a benyomásom a versed olvasása után, A véleményem, engedd saját gondolataidat szabadon, úgy mint ahogy te olyan szépen tudod. a kényszer az sohasem jó, és akkor a versed is olyan lesz amit tőled megszoktunk.
üdv Toni
Kedves Toni! – Tudod, sokan, sokfélék vagyunk és ki más- és más szemszögből figyeli és olvassa a sokszínű alkotáslkat. Ez a versem – bármi ihletett a megírására – nagyon is életszerű, mivel valóságon alapul. Talán általad is ismert (természetesen én nem nevezem meg) személy, egy nő életéről, szenvedéseiről szól, aki alkoholista hozzátartozójától lehetetlen helyzetben tartja őt, kisfiával együtt. Nos, én az ő helyzetébe képzelve magam, azt írtam le versemben, hogy én inkább elmenekülhetnék ebből a helyzetből, mintsem tűrjem a lehetetlen helyzetet. S mivel tudom, nem könnyű egy alkoholista, magáról soksor megfeledkező valakitől megszabadulni, ilyen verssorok születtek meg bennem. Lehet, lesznek, akiknek tetszik, másoknak nem. Én nem sértődöm meg, ha nem is tetszik majd mindenkinek.
Kedves kata!
én egy szóval sem irtam, hogy nem tetszik, csak azt amit most te is megirtál, érzik rajta egy téma nyomó, meghatározottsága. A tartalma sokat mond, többet mint egy vers ahol a szép költészeti szavak összehalmozása van, de a vers maga nem mond semmit, Az irásommal azt akartam kifejazni, hogy a te verseid olyan szépek tudnak lenni, hogy néha imádságnak is beillene
üdv, Toni
Miután elfogyasztottam „szerény, diétás” ebédemet: a nyáriasan savanyított, finom töltött-káposztát, nagy töltelékkel, sok hússal, eszembe jutott, hogy még folytatom Toni gondolatait. Nos, arra gondoltam, hogy beszélgessünk, mivel látom, hogy már reagált is az általam leírtakra.
Nos, engem nagyon érdekel az a sokszínűség, amit tapasztalataim alapján összegyűjtöttem azzal, hogy minél több prózát és verset elolvassak, amit föltesznek a Napvilág honlapjára. S nem azért olvasok el oly sokat, mivel versenyezni szeretnék, hogy ki olvas többet a másiknál. Nem. Csak azért, mert én már nem függök senkitől, s ha időm engedi, azzal szórakozom, ami engem érdekel. Már pedig nagyon érdekelnek azok az olvasmányok, amit itt találhatok. Olyan sokszínű a paletta, hogy annyi szín nem is létezik. Egyikünk röviden írja le gondolatait, másik csak néhány gondolatát adja át nekünk, még csak be sem fejezi, hagyja, hogy az olvasó találja ki, s még a hibákkal sem törődik.
Folytatom.
Mások szépen sorban leírják mindazt, amit szeretnének átadni okulásul, gondosan megtervezve, precíz helyesírással, hibátlanul.
S mind ez a különbözőség nem hiba. Az a cél, hogy elolvassuk mások munkáját, hogy eközben alkotott véleményünket kifejezzük. Nem csupán azért, hogy az illetőt megdicsérjük, vagy netán megsértsük. Akadt már olyan az én esetemben is, hogy sértő kifejezést használtak velem szemben, s még csak nem is az írásom minősége miatt. Csak éppen nem tetszett az illetőnek, hogy valaki másként is gondolkodhat, mint ő.
Tehát senki se feledkezzen meg a kötelezően udvarias hangnemről. Aztán mindenkor a szöveg írójának gondja, hogy egyetért-e azzal, amit neki írnak, vagy nem, s okul-e a tanácsokból, amit neki szántak, vagy nem.
Nem folytatom tovább.
Még csak annyit Toni, hogy megköszönöm, amiért időnként meglátogatsz, s elmondod véleményedet, és ezután is szívesen látlak mindenkor.
Részemről szent a béke!
Kedves Kata!
Igazi megtérés ez a versed. Az üldözés, a rémes menekülés után, Krisztus nyugodalmat adó közelségében, a béke és meditáció állapotában feloldódik minden félelem.
A vers hangulata nagyot fordul, s olvasván az olvasó is átéli ezt a lelki élményt.
Gratulálok!
Alberth
Komoly költemény
nagyon tetszett
Kedves Alberth!
Köszönöm kedves szavaidat, a Te értékelésed nekem nagyon sokat jelent.
Üdvözlettel: Kata
Kedves András!
Köszönöm, hogy meglátogattál és elolvastad a versem.
A Te értékelésed is nagyon sokat jelent számomra.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Ő mindig ott volt és ott lesz Veled.
Szeretettel:
Adrienn
Kedves Adrien!
Én is úgy érzem, ahogyan Te megfogalmaztad. Köszönöm a látogatást!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
nagyon klassz ez az írásod! csak gratulálni tudok hozzá!
Puszi: Csilla
Kedves Csilla!
Örülök, hogy neked tetszett, s köszönöm, hogy meglátogattál.
Puszi: Kata